Magyarországon a 2011. évi CXI. törvény hatályba lépéséig (2012. január 1.) négy országgyűlési biztos működött, köztük az állampolgári jogok országgyűlési biztosa is. Ezt követően három országgyűlési biztos jogutódja az alapvető jogok biztosa lett, míg az adatvédelmi biztos szerepét az újonnan létrehozott NAIH vezetője vette át. Érdekesség, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosa meglehetősen gyakran foglalkozott honvédelmi, sőt, – igaz ritkábban – nemzetbiztonsági kérdésekkel is.
Ennek oka, hogy az alapvető jogok biztosa 2012 után már jóval kevesebb ilyen jellegű ügyet vizsgált, de a honvédelmi érintettségű vizsgálatok zöme egyébként is a 90-es évek második felében, az Országgyűlési Biztosok Hivatalának (OBH) időszakában történt. Szerencsére máig elérhetők a határozatok, melyeket megvizsgálva egyértelműen kirajzolódik a honvédelmi területek érintettségének tendenciája.
A fenti ábra azon jelentések számát mutatja éves bontásban, melyek tartalmazzák a „honvédelmi” szót. A jelentéseket egyenként is megnyitva és elemezve természetesen már nem mindegyik köthető szorosan a Magyar Honvédség működéséhez, de ettől függetlenül – nagyságrendileg – pontos képet ad ilyen tekintetben is.
Ezek a jelentések azért különösen érdekesek, mert a Magyar Honvédség szervezetén kívülről, jellemzően valamilyen vélt, vagy valós probléma mentén zajlottak az eljárások. Ezek a problémafelvetések természetesen a szervezeten belül is felmerülhettek, azonban aligha kerültek volna más módon nyilvánosságra.
A 2000 előtt lezajlott vizsgálatok és jelentések esetében pedig eleve kérdéses, hogy a nagyobb nyilvánosság számára valaha is elérhetők lettek volna ezek a dokumentumok, kivéve persze, ha azok egy nagyobb horderejű ügyhöz kapcsolódtak, amiről esetleg a média is beszámolt, vagy esetleg politikai érdek fűződött az ügyhöz.
Az OBH eljárásai között természetesen szép számmal találni egyéni-egyedi sérelemmel összefüggő visszásságot is. Különösen 2000 előtt volt gyakori az ilyen jellegű megkeresés, melyeknek tárgyai általában valamilyen járandósság, illetmény nem megfelelő kalkulációja, folyósítással, korábbi jogosultság elvesztésével, esetleg tulajdonviszonnyal kapcsolatos kérdések voltak.
Mindezek mellett azonban voltak az egész szervezetet érintő átfogóbb problémák, illetve vizsgálatok is, amikből most néhány érdekesebb ügyet szeretnék egy-egy bekezdés erejéig bemutatni, méghozzá évenkénti bontásban. Az első részben tehát az OBH 1995-1998 között készült, számomra érdekesebb jelentései kerülnek bemutatásra.
1995
OBH 2765/1995.
A B.E.K. Központjának 15 dolgozója 1995. december 14-én panasszal fordult hivatalhoz. Beadványuk szerint mindannyian felvételre pályáztak a boszniai IFOR misszióba. A pályázatok elbírálásában azonban diszkriminációt véltek felfedezni. Jelentkezési lapjuk „eltűnt”, rá sem kerültek a pályázók névsorára. A vizsgálat szerint a jelentkezési lap nem tűnt el, pusztán elhúzódott a kiválasztás, diszkrimináció nem történt.
1996
OBH 6066/1996.
A biztos 1996. július 3-4 között látogatást tett a Horvát Köztársaság területén állomásozó, a délszláv válság békés rendezésének végrehajtását biztosító erők / IFOR / kötelékébe tartozó magyar műszaki kontingensnél. A kártérítési felelősség szempontjából felmerült annak a kérdésnek a tisztázása, hogy a magyar IFOR erők hadműveleti területen vannak-e, vagy sem.
Megállapítást nyert, hogy az IFOR egységeken belül csak a magyar alakulat harci járművein nem volt géppuska és nem kaptak elegendő számban golyóálló mellényt sem. A vizsgálat eredményeként megállapításra került, hogy „a Magyar Műszaki Kontingens hadműveleti területen működik. Jelenleg háborús körülményekre vonatkozó jogszabály nincs.” Ajánlásként fogalmazódott meg, hogy a védőmellényeket a szükséges darabszámra és méretre egészítsék ki.
OBH 6715/1996.
1996. szeptember 2-án az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, dr. Gönczöl Katalin a 32. Budapest Őrezrednél, dr. Polt Péter általános helyettes pedig a Tatai 25. Klapka György Gépesített Lövészdandárnál tájékozódó jellegű vizsgálatot folytatott. A látogatás célja az újonc-állomány élet-és munkakörülményeinek tájékozódó jellegű áttekintése volt.
A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy fogkefét, fogkrémet, WC-papírt, szappant a Honvédség nem tudott biztosítani. Az alsóruházatot az állomány maga tisztította, a költségvetés nem teszi lehetővé modern gépek beszerzését. Az újoncállomány egy részének elhelyezésére szolgáló épületszárnyban, a rendelkezésre álló öt illemhelyből csupán kettő használható.
A háló-körletek túlzsúfoltak, az emeletes ágyak és a zárható szekrények elfoglalják a helyiségek nagy részét, ezért a katonák gyakran akadályozzák egymást a szobán belüli közlekedésben. Valamennyi épületben gondot jelent a melegvíz hiánya: a katonák általában hideg vízben kénytelenek tisztálkodni. Állandó problémát okoz az állománynak az ivóvíz minősége és tisztasága.
A lövészeti oktatás 6 óra elméleti és 6 óra gyakorlati foglalkozásból áll. Az alapkiképzés alatt az újoncok 9 lőszert, a II. időszakban nappali lőgyakorlat keretében 25, a IV. időszakban pedig éjjeli lőgyakorlat alkalmával szintén 25 lőszert használnak fel.
1997
OBH 6883/1997.
A biztos hivatalból indított vizsgálatot a Dunaharasztiban 1997. június 20-án bekövetkezett tűzszerész-baleset okából. A baleset során két tűzszerész, egy hivatásos és egy sorállományú katona szolgálatteljesítés közben életét vesztette. A vizsgálat annak felderítésére irányult, hogy a tűzszerészek élethez és emberi méltósághoz valamint személyes szabadsághoz és biztonsághoz való alkotmányos joga hogyan érvényesül az általuk folytatott különleges tevékenység ellátása során.
A vizsgálat során – többek között – megállapítást nyert, hogy az az állapot, hogy jelenleg egyetlen megsemmisítő hely van az országban, veszélyezteti az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében deklarált élethez és emberi méltósághoz való alapvető jogot, ezáltal alkotmányos visszásságot okoz.
A tűzszerész zászlóalj egészen a közelmúltig a mentesítéseket GAZ-66 típusú gépjárművekkel teljesítette. A rendkívül rossz műszaki állapotú, a forgalomból régen kiöregedett teherautók üzemképességét már csak ideiglenesen lehet elérni, állandó szerelésükkel, alakításukkal. A járőr sorállományú tagja és az esetleges civil segítő a platóra kényszerül, ahol nem csak az időjárás viszontagságainak vannak kitéve, hanem a szállított robbanó szerkezetek közvetlen közelségének is.
Védőfelszerelésként minden járőr egy mellényt és egy ahhoz tartozó sisakot visz magával. A sorkatonának nem jár semmiféle védőfelszerelés akkor sem amikor a saját kezében, magához ölelve szállítja a robbanóanyagot a gépjárműhöz. A tűzszerészekkel folytatott beszélgetések során kiderült: a mellény és a sisak használata egyébként nem jellemző, csak kivételesen, a robbantások alkalmával veszik fel néhányan.
A járőr által használt mellényekben titán és kevlár betétek vannak, amelyek az esetleges repeszektől védenek. A mellények használati ideje maximálisan 5 év, ugyanis ennyi idő alatt megy tönkre a kevlár betét. A zászlóalj rendelkezésére álló mellények 6 évnél régebben vannak használatban.
A tűzszerész járőrök a helyszíni megsemmisítés módszerét csak a legvégső esetben választják a mentesítések során. Így előfordul, hogy a gépjárművön az aznap összegyűjtött 4-5 robbanásveszélyes szerkezetet szállítják egyszerre. Az úgynevezett szilánkfogó paplan, ami a szállításkor 5 méteres sugárra korlátozná a repeszhatást, csak kirakati tárgyként fordul elő a zászlóalj műszaki felszerelésében, hiszen ez csak egy lőszer „becsomagolására” lenne alkalmas, több paplan a teherautón pedig el sem fér.
A helyszíni vizsgálat tapasztalatai szerint az a kevés, új műszaki felszerelés amihez a zászlóalj az elmúlt években hozzájutott nem esik egybe a tűzszerészek alapvető igényeivel. A 2,5 millió forintos aknamentesítő védőruhából egyetlen darab áll rendelkezésre, de a tűzszerészek szerint Magyarországon ilyen védőfelszerelésre nincs is szükség, hiszen aknamező mentesítésre a gyakorlatban kevés az esély. A védőruha vásárlását megelőzően senki nem mérte fel a valós igényeket, illetve nem vizsgálta, hogy a szóban forgó összeget mire lehetne hasznosabban fordítani.
A zászlóalj rendelkezik egy GD 1-es gyújtórombolóval, egy antimagnetikus szerszámkészlettel, valamint 1990. februárjától egy német gyújtó-kicsavaró berendezéssel, amelyeket azonban éles helyzetben még nem próbáltak ki. A külföldi gyártmányú eszközök használatát gyakorlati illetve írásos magyar nyelvű útmutató hiányában, kizárólag kísérletezéssel lehet kitapasztalni. A jelenlegi személyi és anyagi erőforrás hiányában azonban erre nem jut idő. Az ésszerűség azt diktálná, hogy a gyártó, vagy más felhasználó a gyakorlatban mutassa be az adott eszközök használatát.
A tűzszerész zászlóalj ügyelete egyetlen MATÁV vonallal rendelkezik, e mellett van egy HM és egy BM vonal, amelyek általában üzemképtelenek. A járőrnek a mentesítés közben telefonfülkét kell ahhoz keresnie, hogy bármit kérdezhessen, illetve felesleges kilométereket tesz meg amíg kiderül, hogy esetleg egy új helyszínt is útba kell ejtenie.
A sorállomány által megszerzett elméleti tudás legfeljebb arra elég, hogy a katona nagyjából beazonosítsa a lőszer típusát, azonban az ezt meghaladó ismereteket, ilyen rövid időtartamú és szintű képzés alatt nem lehet elsajátítani. A balesetkor a sorállományú katona kezében tartotta a lőszert, miközben a járőrparancsnok a szennyezett aknatestet próbálta megtisztítani, ami szükséges a lőszer beazonosítása céljából.
A laktanyában tett látogatásunk alkalmával jártunk abban, az inkább raktárra emlékeztető „pavilonban”, ahol az elméleti oktatás folyik. A megtisztított lőszereken kívül a hetvenes évekből maradt tablókat használnak demonstrációként. Az írásvetítő régóta üzemképtelen, videomagnó és más korszerű oktatási segédeszköz nem áll rendelkezésre.
A baleset kapcsán megjelent újságcikkek és tudósítások hangsúlyozták, hogy a sorkatonák részvétele a tűzszerész munkában önkéntes, önálló döntésük az, hogy a Honvéd Tűzszerész és Aknakutató Zászlóaljhoz vonulnak-e be, és rendszeresen felteszik nekik a kérdést, hogy valóban kívánnak-e segéd tűzszerészként dolgozni.
A laktanyában végzett meghallgatások alkalmával egyértelműen kiderült, hogy a sorkatona csak akkor tudja meg, hogy a tűzszerész zászlóaljhoz került, amikor már bent van a laktanyában. Ekkor valóban elhangzik a kérdés, hogy itt kíván-e maradni, amit természetesen nem lehet valódi választási lehetőségként felfogni, hiszen sokszor még azzal sincs tisztában a katona, hogy pontosan milyen tevékenységet fog ellátni. Nem tűnik túl valószínűnek, hogy egy frissen bevonult katona az első pár napban bármiért szólni fog feletteseinek.
OBH 8061/1997.
A beadványozó – honvéd őrnagy, híradó zászlóalj parancsnok – 1997. szeptember 1-én beadvánnyal fordult az Országgyűlési Biztosok Hivatalához, melyben azt sérelmezte, hogy a nyomozó hatóságok megtagadták büntetőeljárás megindítását feljelentése alapján, illetve elutasították a megtagadás elleni panaszát. A beadványozó azért tett feljelentést, mert amerikai katonák a taszári Repülőtérről való kilépését erőszakkal fenyegetve megakadályozták.
1997. március 20-án 13:30-kor a beadványozó a taszári laktanya 1. sz. kapujánál szándékozott szabályosan kilépni. A kapunál szolgálatot teljesítő magyar katonák a távozását engedélyezték, míg a szolgálatot teljesítőn SFOR katona a távozását megakadályozta.
A beadványozó többször megkísérelt kimenni, ám két újabb SFOR katona érkezett kutyával, és a kapusszolgálatot teljesítő SFOR katonával együtt a beadványozó karját megragadva megakadályozták annak távozását. A beadványozó ruházatát szétnyitva bizonyította, hogy nincs nála semmilyen dolog, mely szabályos kilépését akadályozta volna. A taszári Repülőtér és laktanya lezárását az SFOR taszári Repülőtér parancsnoka rendelte el, mivel egy M16A2-es fegyvert nem találtak.
A terület lezárása része az USA fegyveres erőinél ilyenkor szokásos eljárásnak. A terület zárlata másfél óráig tartott. 1997. március 20-án a beadványozó felettesénél feljelentést tett az esettel kapcsolatban. 1997. március 22-én Dr. Isaszegi János és Gray, James T. ezredesek bocsánatkérő levelet írtak a beadványozónak. A levél arról tanúskodik, hogy a zárlat általános jellegű, mindenkire kiterjedő volt.
A taszári honvédség területhasználatáról írásos szabályozás nincs, a gyakorlat szerint a magyar katonák amerika területre nem mehetnek, míg az amerikaiak szabadon mozoghatnak az egész területen és az épületekben. A beadványozó személyi szabadsághoz való jogát a SFOR parancsnok által elrendelt zárlat korlátozta. Önmagában ez nem tekinthető alkotmányos visszásságnak, mivel azt nem állami szerv, vagy hivatalos személy hatáskörében eljárva vagy azzal visszaélve okozta.
Mivel azonban az állam vállalta az adott jog büntetőjogi védelmét, alkotmányosan nem válogathatja meg, hogy kivel szemben és milyen szituációban érvényesíti azt, ha egyébként a büntethetőség feltételei fennállnak. Ugyanakkor annak megállapítása, hogy egy formálisan büntetőjog-ellenes cselekmény a társadalomra veszélyes-e vagy sem, valamint a büntetőhatalom érvényesítésének módja és szigora, a kulpabilitás elvének határai között, az állam mérlegelési jogába tartozik.
1998
OBH 5329/1998.
A Katonai Felderítő Hivatal egyik objektumából hivatalunkhoz a munkakörülményeket kifogásoló névtelen panasz érkezett. A panaszlevél szerint a Katonai Felderítő Hivatal Ref. Igazgatóság 2. Ref. Adatszerző Főosztály 2/I. Adatszerző Alközpont kőszeg-táborhegyi objektumában két gépjárműszerelő élet- és balesetveszélyes körülmények között végzi munkáját, mivel a műhelynek kinevezett garázsban nincs autószerelő akna és hiányoznak az autószereléshez szükséges egyéb berendezések is. További probléma, hogy télen nincs megoldva a fűtés, és nincs lehetőség munkaidő után a zuhanyozásra sem.
Az ellenőrzési hivatal a panaszlevélben állított tények valódiságát megállapította, szakvéleményében azonban az érintett gépkocsivezető-szerelők vonatkozásában nem tartotta a helyzetet visszásnak, mert ott csak kisebb, általában a magángépjármű-vezetők által otthon is elvégezhető napi karbantartási munkák folynak. A szakvélemény szerint a fűtést központi fűtéssel oldják meg, ez a téli időszakban 16-18 Co-os hőmérsékletet biztosít. A bejárati vasajtók hőszigetelésének hiánya okozza a viszonylag alacsony hőmérsékletet, a szigetelést azonban tervbe vették.
A szakvélemény megállapította, hogy a vízellátást lajtkocsiból töltött víztárolóból biztosítják ivás és tisztálkodás céljára. Három darab egyedi elektromos vízmelegítővel ellátott mosdó áll rendelkezésre, zuhanyozó azonban nincs. A biztos ajánlása szerint intézkedni szükséges, hogy a fűtési időszakban a hőmérséklet elérje a 22 Co-t, továbbá, hogy a zuhanyozás lehetősége biztosított legyen.
OBH 7346/1998.
Utóvizsgálat keretében, 1999. szeptember 13-án látogatták meg a biztosok a Magyar Honvédség Dunántúli Kiképző Központját (Tapolca), ahol egyebek között beszélgetést folytattak az őrszázad sorkatonáival. Több katona egybehangzóan úgy nyilatkozott, hogy nem kapják meg a törvényben előírt pihenőidőt, másnaponként folyamatosan 24 órás fegyveres őrszolgálatot látnak el.
A kiadott pihenőidőben is gyakran a laktanya fenntartásához szükséges munkák elvégzésére kötelezik őket, továbbá nem adják ki a nős sorkatonák részére a havi két hétvégi eltávozást, és előfordul az is, hogy a többiek sem minden esetben kapják meg a törvény szerint járó havi egy eltávozást.
A kiképzőközpont parancsnoka elismerte, hogy ilyen esetek előfordulnak, kérdésre válaszolva pedig elmondta, hogy a hétvégén és ünnepnapokon teljesített szolgálatokért járó többlet-pihenőidő kiadására sincs mód. Bár az elmúlt időszakban az őrhelyek számát mintegy kétharmadával csökkenttették, a rendelkezésre álló létszám és a kötelezően ellátandó feladatok között nem tudnak olyan összhangot teremteni, amely a jogszabályok maradéktalan betartását lehetővé tenné.
Mivel a Dunántúli Kiképző Központnál az őrszázad katonái számára nem biztosítják maradéktalanul a törvényben előírt pihenéshez való jogot (különösen a kiképzési szünnap után járó többlet-pihenőidőt és az eltávozásokat illetően, továbbá úgy, hogy a pihenőidőben is munkavégzést rendelnek el), ez alkotmányos visszásságot okoz, mert sérti a jogbiztonságot, tartalmilag pedig a pihenéshez és a szabadidőhöz való alkotmányos jogot.
Más vizsgálatok, illetve panaszok alátámasztani látszanak azt a feltevést, hogy a honvédségnél általában sincsenek meg a sorkatonák pihenőidejének biztosításához szükséges személyi és tárgyi feltételek, ami arra utal, hogy a jogszabályi rendelkezések és a végrehajtásukhoz szükséges feltételek összhangját központi szinten nem teremtették meg.
Folytatása következik: II. rész III. rész
A cikkhez ITT lehet hozzászólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről:
