Oda szeretek járni. Mindez persze több pontosításra is szorul, kezdjük ott például, hogy igazából nem járok oda, maximum megfordulok ott néha. Évente egyszer. Másik oldalról meg nem is teljesen a Magyar Honvédségről van szó, hiszen az intézmény fenntartója részben a Honvédelmi Minisztérium, de a karon folyó képzés szakmai követelményeinek megfogalmazója a Honvéd Vezérkar Főnöke.
Gondolom sokan kitalálták már, hogy az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Karról lesz szó, pedig igazából annak Kari Könyvtáráról. Először 2014-ben jártam ott, a beiratkozásom apropója pedig az volt, hogy életem második, tudományos értelemben értékelhető írásom megjelent a Belügyi Szemlében.
Az örömbe azonban üröm is vegyült, mivel a Belügyi Szemlét egyébként akkoriban sem nagyon árulták az újságosok, én pedig – ha jól emlékszem – egy negyedévnyi kitartó próbálkozás ellenére sem kaptam szerzői példányt belőle, pedig arra ígéretet kaptam. Mivel mindenképp szerettem volna a 2014/11-es Belügyi Szemlét a kezemben tartani (és megnézni, hogy hogyan közölték le), így beiratkoztam az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Kari Könyvtárába.
És mindez önmagában is fantasztikus, mármint, hogy lényegében bárki előtt nyitva áll a lehetőség, hogy ilyen szakirodalmat olvashasson, ha akar. Illetve bizonyos körülmények között van erre lehetőség, de erről majd később. Ami előljáróban még mindenképp megelítendő, hogy ez az egyetlen olyan intézmény, amiben megfordultam, ahol mindenki köszön mindenkinek. Ha tetovált, ha nem.
Ennek lehet, hogy mindenféle kevésbé felemelő, tapasztalati oka van, de a gyakorlatban mindenesetre nagyon érdekes érzés, hogy mindenki odafigyel valamilyen szinten másokra. Általánosságban ez egyáltalán nem jellemző társadalmunkra. Nem hinném azt sem, hogy mindez felsőoktatási sajátosság lenne, hiszen ezt nem tapasztaltam a két és fél, általam rövidebb-hosszabb ideig látogatott egyetem egyikén sem.
Szóval őszintén úgy gondolom, hogy az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Kari Könyvtárát érdemes látogatni, de lenne egy-két dolog, ami még jobbá tudná mindezt tenni. Az egyik olyan dolog, ami problémát okozhat, hogy a könyvtár 10-18 óra között van nyitva, amikor ugyebár általában dolgoznak az emberek. Hétvégén zárva.
De rendben, egyetemi könyvtár az egyetemistáké. Vannak azonban nehezebben kiismerhető szabályok is. Ilyenek például a H. jelzésű állományba tartozó dokumentumokra vonatkozó ismeretek. Legutóbb kizárólag ilyen dokumentumokat akartam megnézni és kiderült, hogy azt nem lehet csak úgy, hiába vannak az elektronikus katalógusban helyben használhatóként megjelölve.
Ami valahol érthető is, hiszen nem az van odaírva, hogy helyben van, hanem az, hogy helyben használható. A valóságban ugyanis aznap nem lehet helyben használható dokumentumot helyben használni. Amikor ezzel szembesültem valószínűleg arcomra ülettek a gondolataim, különösen mivel egyértelművé vált, hogy ezt az egész procedúrát nem lehet megvárni sem. A megoldás az, hogy leadhatom az igényt és akkor másnap be lehet menni megtekinteni.
Mivel azonban csak munkaidőmben van nyitva, így lényegében két nap szabadság árán lehet H. dokumentumot helyben használni. Van azért kiskapu is, amivel most próbálkozok először. Legutóbb ugyanis azt az információt kaptam, hogy leadhatom telefonon vagy emailben, hogy másnap mit szeretnék helyben használni. A héten pedig szabin leszek egyik nap (persze nem ezért, de lesz rá időm), úgyhogy „előjegyeztem” a hétvégén emailben a H. jelzésű állományba tartozó dokmentumokat és elmegyek megtekinteni. Hátha ezúttal sikerül majd.
A cikkhez ITT lehet hozzászólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről:
