Sajnos egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy valós és komoly problémát jelentenek a jogosulatlan módon és eszközzel történő megfigyelések. A nyilvánosságot kapott esetek ráadásul – a szakértők szerint – nem a nemzetbiztonsági szolgálatokhoz köthetők. A két legnagyobb nyilvánosságot kapott esetben, mind az Eötvös Károly Intézetben, mind pedig az MTVA tárgyalójában elhelyezett készülék esetében az ugyanis a feltételezés, hogy nem állami szervek helyezték el a titkos és illegális megfigyelő eszközöket.
Úgy tűnik, hogy a jogalkalmazók – a nem megfelelő jogszabályi környezetre hivatkozva – nem kívánnak ez ellen a jelenség ellen fellépni, így vélhetően még inkább terjedni fog a jogosulatlan megfigyelés gyakorlata, hiszen a büntetőjogi felelősségre vonás esélye még tökéletes bizonyíthatóság esetén is csekély marad, feltéve persze, hogy nem magánlakásról van szó. A jogalkotóra mutogatás helyett – a véleményem szerint – létezik ettől eltérő jogértelmezés is.
Ugyanis a Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a tiltott adatszerzés bűncselekményét csak olyan helyen lehet elkövetni, ami a magánlaksértés bűncselekmény kapcsán kialakult joggyakorlat szerint megfelel „a más lakása, egyéb helyisége vagy az azokhoz tartozó bekerített hely” fogalmának. Egyébként azért épp a magánlaksértéshez történik a viszonyítás, mert annak a tényállásnak a joggyakorlata és a miniszteri indokolása bontja ki, hogy mit kell általában „egyéb helyiség” alatt érteni.
Szerintük tehát ezért nem felel meg a törvényi tényállásnak az a magatartás, amikor munkahelyi irodában vagy egyéb helyiségben figyel meg valaki másokat vagy rögzíti az ott történteket, pedig „indokolt lenne az elkövetés helyének bővebb maghatározásával kibővíteni a bűncselekménnyel fenyegetett magatartások körét.”
A megszokott értelmezés szerint „az egyéb helyiség fogalma alá tartozik a lakással szorosan összefüggő helyiség, a gazdasági tevékenység végzésére és emberi tartózkodási helyül szolgáló zárt épületrész, valamint az emberek összejövetele céljára használatos helyiség.”
A Kúria szerint – lényegében a Legfőbb Ügyészséggel egyező indokolás alapján – nem követi el a tiltott adatszerzés bűntettét aki munkahelyének egyik helyiségében mozgásérzékelős, felvételek készítésére alkalmas kamerát szerel fel, annak érdekében, hogy az ott történteket rögzítse.
A Kúria is hivatkozza a Btk. 422.§ (1) bekezdés b) pontja, vagyis a tiltott adatszerzés vizsgálatakor, hogy „a magánlaksértés jogi tárgya: a lakás, illetőleg a lakáshoz tartozó egyéb helyiség és a bekerített hely zavartalan használatához fűződő érdek, vagyis az ún. házijog. Nem valósulhat meg ezért a középületekben, intézményekben, hivatalokban, gyárakban, üzemekben, boltokban levő, de nem lakás céljait szolgáló helyiségekbe való jogtalan bemenetel vagy bent maradás, mivel ezek kívül esnek a házijog körén.”
A véleményem szerint azonban legalább ilyen fontos, hogy az új Btk. miniszteri indokolása – amely segítséget nyújthat a jogértelmezésben – azt írta, hogy „a törvény a jogosulatlanul megszerezhető titokkört kibővíti, nem csupán a magántitkok jogosulatlan megszerzését, hanem a személyes adat, a gazdasági titok, és az üzleti titok megszerzése érdekében végzett jogtalan célzatos magatartásokat is szankcionálni rendeli.” Márpedig a gazdasági titok és az üzleti titok megszerzése tipikusan nem magánlakásban történik.
Ennél sokkal nyomósabb érv, hogy a miniszteri indokolás szerint a titokban való átkutatás alatt a lakás, egyéb – a lakáson kívül minden más – helyiség vagy azokhoz tartozó bekerített helynek a jogosult tudtán kívüli, módszeres átvizsgálását kell érteni.
(Részlet a Btk. miniszteri indokolásából)
A fentiekből a véleményem szerint levezethető, hogy az adott tényállás egészénél nemcsak a „megszokott” értelmezés szerinti, „a lakással szorosan összefüggő egyéb helyiségről” van szó, hanem a „lakáson kívül minden más” helyiségről is. Hiszen épp ez áll, szó szerint a miniszteri indokolásban. A „lakáson kívül minden más helység” fogalma sehol máshol nincs említve, sem magában a jogszabályban, sem a miniszteri indokolásban, ezért nyilvánvaló, hogy olyan eltérő értelmezést jelent, ami csak erre a tényállásra vonatkozik és ezért itt külön is értelmezendő.
Meglepő módon a Kúria saját maga is idézi a miniszteri indokolásnak ezt a részét (még ha nem is jelzik, hogy egyébként onnan másolták át a szöveget). Mindazonáltal semmilyen magyarázatot nem fűz ahhoz, hogy miért hagyta figyelmen kívül a miniszteri indokolásban szereplő lényeges tényt, hogy a jogalkotói szándék szerint a bűncselekményt lakáson kívül minden más helyiségben (is) el lehet követni.
A fentiek kritikája lehet, hogy maga a miniszteri indokolás is csak az egyik esetnél említi ezt, azután pedig valóban, ugyanazt a meghatározást használja, mint ami például a magánlaksértésnél is használatos, vagyis a „lakásban, egyéb helyiségben, vagy azokhoz tartozó bekerített hely” megjelölést.
Szerintem ennek indoka egyfelől az, hogy az első esetnél már jelezte a jogalkotó, hogy itt nem a megszokott értelmezésről van szó, másrészt pedig feleslegesnek látta ennek állandó ismételgetését. Egyébként a Kúria tájékoztatója alapján talán az is mindegy lett volna, ha egységesen az első verziót használta volna, hiszen noha idézték, mégsem foglalkoztak ennek a kérdéskörnek az értelmezésével.
Egy másik jogértelmezési alapelvet is elő lehet venni, miszerint nyilvánvalóan abszurd lenne az a jogalkotói szándék, hogy titokban való átkutatással megvalósuló bűncselekményt „lakásban és azon kívül minden más helyiségben” (így a véleményem szerint például munkahelyen, irodában, üzletben), míg a megfigyeléssel megvalósulót csak „lakásban és azzal szorosan összefüggő helyiségben” lehetne elkövetni.
Nem állítom természetesen, hogy ez az egyetlen jogértelmezési lehetőség, mint ahogy valóban értelmezési bizonytalanságot okozhatnak a felvetődött kérdések. De vajon mi állhat közelebb a jogalkotói szándék megértéséhez? A miniszteri indokolásban szó szerint szereplő iránymutatás, vagy a Btk. teljesen más fejezetében szereplő magánlaksértés joggyakorlatára (illetve a miniszteri indokolás más részeire) való hivatkozás?
Kép: pixabay.com
Ha tetszett az írás, akkor ne maradj le a következőről:
