A terroristák nem harcosok

terroristák

Pár nappal ezelőtt már beszámoltam arról, hogy egy biztonságpolitikai előadás-sorozat részeként került megrendezésre a Stefánia Palotában “Az Iszlám Állam tevékenységének kihatásai az európai biztonságra és biztonságpolitikára” elnevezésű rendezvény. Dr. Kis-Benedek József ott elhangzó előadását már bemutattam, most pedig Dr. Lattmann Tamás gondolatai következnek.

Előadását azzal kezdte, hogy Európában az egyik legnagyobb jogi probléma az ISIL-hez való csatlakozás reményében kiutazók kérdése. Nehezen megérthető ugyanis az a jelenleg is létező jelenség, hogy nem kifejezetten migrációs hátterű személyek is azonosulni tudnak a terroristák céljaival.

Ennek okait keresve mindenképp pszichés defektust érdemes keresni, hiszen gyakran semmilyen családi, vallási körülmény sem köti ezeket a személyeket a háborús övezethez. Ráadásul mindez keresztény hátterű embereknél is kialakulhat. Meglátása szerint frusztrációk vezetnek erre,

 “az életük nem sikertörténet.”

Jogi válaszokat kell találni a problémára, de gyakran nem beszélünk olyan megoldásokról, amik egyébként adottak és működhetnének. Például a kiutazás ténye a legtöbb európai állam esetében eleve bűncselekmény. Ha bizonyítható, akkor az ügyészség vádat emelhet a saját államának joga alapján.

Ennek nem akadálya, hogy a bűncselekményt más állam területén követik el, hiszen a saját állampolgár tekintetében a külföldön elkövetett bűncselekményt is büntetni rendelik a jogszabályok. Ezzel kapcsolatban kifejtette azt is, hogy a bűnösség (vád) bizonyítása az ügyészség dolga, ezért nem (feltétlenül) a bíróságokat kell támadni, ha a bizonyítás sikertelen egy adott ügyben.

A kiutazók esetében kérdés, hogy milyen jogi terminológiát lehet majd használni. Véleménye szerint a harcos, kombattáns nem használható, mert más jelentéssel bírnak: ezeknek a személyeknek ugyanis van valamilyen jogi felhatalmazásuk a cselekményeik elvégzésére. Ilyen jogi felhatalmazás alapulhat például a Genfi Egyezményen.

A terroristáknak azonban nincs ilyen jogi alapjuk, még akkor sem, ha történetesen valamilyen ISIL egyenruhát vesznek fel. Az ő aktivitásuk, cselekményeik tehát minden esetben jogellenesek lesznek és

emberölésért vagy bármely más bűncselekményért is felelősségre vonhatók.

Dr. Lattmann Tamás is megerősítette a korábban elhangzottakat, miszerint az iszlám állam nem állam, így fel sem merülhet annak a kérdése, hogy a tagjainak cselekménye egyébként más megítélés alá essen.

Felhívta a figyelmet arra is, hogy az Amerikai Egyesült Államok fogságába került a második amerikai állampolgár is, aki korábban ISIL harcos volt. Az amerikai kormányzat ezt a személyt “ellenséges harcosnak” minősítette. Ez a megjelölés pedig összességében azt jelenti, hogy az elfogott személy bűncselekményt követett el.

A fogalomhasználat tekintetében az előadó kitért arra is, hogy az amerikai jogi terminológia eltér az európaitól. Ott kombattáns az, aki ténylegesen ilyen tevékenységet végez. Hogy jogszerűen-e, vagy sem az egy másik kérdés. Ennek oka többek között, hogy az USA a Genfi Egyezmény bizonyos jegyzőkönyveit nem ratifikálta.

A fentiekkel részben összefüggő jelenség, hogy a Trump adminisztrációnak is foglalkozni kell majd a Guantanamo támaszpont problematikájával. Obama nyolc éve határozta el, hogy meg kell szüntetni, de a mai napig üzemel. Pedig nem más, mint egy

“alkotmányjogi, büntetőjogi, nemzetközi jogi kaloda.”

Az ISIL-el együttműködő nyugati állampolgárok előkerülése egyre valószínűbb a szervezet visszaszorításával párhuzamosan. Ebbe a sorba illeszthető a médiát is megjárt német lány letartóztatásának ügye is. Egyelőre úgy tűnik, hogy akár halálbüntetést is kaphat. A német diplomácia azonban mindent meg fog tenni, hogy “visszaszerezzék” az állampolgárukat.

Kérdés, hogy a mag köré szerveződött hálózat az ISIL drasztikus visszaszorulásával milyen funkciót fog betölteni. Ebben a hálózatban független szervezetek is vannak és ezek a csoportosulások önállóan tevékenykedhetnek,

“egyfajta “franchise”-ként működnek.”

Hatékonyan fel lehet azonban lépni az ilyen a csoportosulások ellen is. Egy sajátos problémaként jelentkezik, hogy ritkán beszélünk a meghiúsított támadásokról, pedig a gyakorlatban számos ilyen eset is előfordul. Időről-időre szükség van egy-két eset bemutatására, hogy a potenciális támadók is lássák az európai terrorelhárítás felkészültségét.

Vannak jogszabályaink, amiket nem, vagy nem jól alkalmazunk a migrációs válságban. Dr. Lattmann Tamás szerint jelenleg nem migrációs válság, hanem egy politikai válság zajlik Európában, amit egy migrációs helyzet hozott létre. Az európai politikusok gyakran félnek a nyílt politikai állásfoglalástól, mert könnyedén

a rasszizmus, idegengyűlölet bélyegét kaphatják a választóiktól.

Utolsó problémafelvetésként említette, hogy kérdéses lesz majd a menekültek jogi megítélése, ha normalizálódik a helyzet Szíriában. Ebben az esetben vajon visszairányításra kerülnek-e a menekültek? A véleménye szerint jelenleg a jogszabályok hiányosak ezen a területen.

Hogy meddig számít menekültnek valaki, az például egy nagyon fontos kérdés lesz a jövőben. Dr. Lattmann Tamás szerint a menekültügyi szabályozás reformja nem lesz megkerülhető, amely komoly politikai és szakmai vitákat fog generálni. Az események felkeltették az európai állampolgárok érdeklődését, aggodalmát, így az szükségszerűen belpolitikai kérdéssé is vált Európában.

Kép: illutsztráció, forrás: pixabay.com.

Ha tetszett, akkor ne maradj le a következőről: