Akik nem szeretik azokat az írásaimat olvasni, melyek általában mindenféle hosszas okfejtés és a megismerhető tények bemutatása nyomán lassacskán elvezetnek egy, a reményeim szerint többé kevésbé pontos eredmény felé (akad azért ellenpélda is), azok kedvéért külön, röviden és tömören, illetve a megszokott módon is összefoglalnám, hogy mikor, milyen és mennyi helikoptert fog beszerezni a Magyar Kormány, a kormányközelinek tartott sajtótermékekből és információkból összegyűjtött adatok alapján.
Akkor a rövid verzió a kormányközeli „szivárogtatások” alapján: Magyarország 12 darab, Sikorsky gyártmányú (vélhetően UH-60 Black Hawk) helikoptert fog rendszerbe állítani, maximum 170.000.000.000 forint összértékben, egy 2017-től induló fejlesztés keretei között. Erről (vagy konkrét tenderről) a döntés a 2016. július 8-i NATO csúcson már bejelentésre is kerülhet. Öt darab Mi-17-es helikopter nagyjavítása és ezzel együtt 8 év / 2000 óra üzemidő-hosszabbításuk is megtörténik Oroszországban, egyben a fegyverembargó alá nem tartozó fejlesztést is kapnak. Az új helikoptertípusra való átképzés vélhetően Csehországban fog megtörténni. De az is lehet, hogy egyáltalán nem így lesz. A kormány helikopterbeszerzési szándékait ugyanis már számtalan alkalommal módosították.
Akit a hosszabb verzió és egyben az alcímben feltett kérdés is érdekel azoknak érdemes azért továbbolvasni.
Helileaks
Először is ott kezdeném, hogy mindenképp úgy gondolom, hogy, ha a NOL.hu által megszellőztetett információk alapján egy meglehetősen hosszas írást eszközöltem a lehetséges orosz helikoptertípusok kapcsán, akkor meg kell követnem magam, hogy ilyen sokáig vártam a túlnyomórészt a kormányközeli Magyar Idők által megszellőztetett információk bemutatásával.
Egyébként a helikoptertenderről szóló szivárogtatás nem sikerült túl jól a Magyar Időknek, ezzel pedig már el is érkeztünk az első, bemutatásra kerülő íráshoz, mely a „Csak tíz új helikoptert szerez be a Magyar Honvédség” elnevezést kapta, 2016. március 7-én. Ezt a cikket Vincze Viktor Attila írta, és írd és mond, egyetlen Facebook esemény sem kötődik hozzá. Ha valaki a Google keresőbe beírja a pontos címet, akkor pedig azt láthatja, hogy szinte egyetlen média sem vette át a hírt.
A cikk pedig rengeteg érdekességet tartalmaz, például azt, hogy Vincze Viktor Attila szerényen honvédségi forrásokból való értesülésre hivatkozik az információk forrásaként, miközben ő maga évek óta, rendszeresen publikál a Honvédelmi Minisztérium weboldalán, a honvedelem.hu portálon. A jól értesültségéhez képest meglehetősen furcsa az alábbi szöveget olvasni: „úgy tudjuk, a pénzügyi gondok miatt nemrég az is felmerült, hogy a honvédség külön tendert írjon ki tíz korszerű helikopterre, s a mentők és a rendőrség külön pályázat útján szerezze be az eszközöket.”
Mindenki a kezét nézte
Ezen a napon ugyanis a forgószárnyasok iránt érdeklődő hazai sajtó egy egészen más hírrel volt elfoglalva: nyilvánossá vált ugyanis, hogy a Rendőrség öt darab MD-902-es helikoptert vásárolt a baden-württenbergi rendőrségtől. A botrányt kiáltó sajtóértesülésekkel szemben számomra elfogadhatónak tűnő beszerzés mellett, 2016. február 10-e óta az is ismert, hogy a Mi-17-es helikopterpark nagyjavításon fognak átesni. Később Lázár János megerősítette, hogy pár nappal később Orbán Viktor tárgyalhatott Putyinnal a felújítással kapcsolatban.
A Magyar Idők az Orbán-Putyin találkozót követő napokban arról írt, hogy a felújítási pályázaton olyan cégek indulhatnak majd, amelyek az utóbbi három évben legalább négy Mi–17-es helikopter nagyjavítását tudják referenciaként felmutatni. „Ezzel a kikötéssel és a hazai hadiipari kapacitások leépülésével pedig kizárt, hogy hazai vállalkozás is indulhasson a pályázaton” – írta a kormányközeli média.
Aki tudott erről a két eljárásról, annak nem lehetett kétsége arról, hogy az egységes forgószárnyas beszerzés (legalábbis az elkövetkező pár évben) nem fog megvalósulni, de furcsa módon ennek ellenére a cikk mégis azzal a „felütéssel” indult, hogy „a kormány még mindig nem döntött arról, hogy a terveknek megfelelően, mintegy 170 milliárd forintot fordítson harminc forgószárnyas beszerzésére a központi költségvetésből a honvédségnek, a rendőrségnek és a mentőknek.”
Mindenesetre ez az írás tartalmazza azt a megjegyzést is, hogy Szlovákia nemrég UH-60 Black Hawk helikopterek vásárlásáról, a NATO pedig Csehországban helikopterpilótákat kiképző bázis létrehozásáról döntött, igaz a csehek az együttműködés kapcsán, egyelőre, az amerikai haderőben feleslegessé váló OH–58D Kiowa Warrior típusú felderítő és könnyű támadó helikoptereket rendszeresítő Horvátországgal számoltak.
Mivel azonban gyakorlatilag senki sem szemlézte a cikket pár nappal később, 2016. március 12-én újra megírták a történetet, ezúttal a jóval figyelemfelhívóbb „Amerikai helikoptereket vesz a honvédség?” címmel. Ez már sikeresen elérte a médiaérdeklődés határát, így számos média lehozta az írást, szakmai fórumok pedig véleményezték a tartalmát. Maga a cikk lényegében az amerikai szállal egészítette ki a történetet. Kiderül belőle például, hogy információik szerint a 2017-re tervezett, több tíz milliárdos üzletben az amerikai Sikorsky ajánlata a legesélyesebb.
Kettős beszéd
„Úgy tudjuk, az amerikai helikopterek szállításáról szóló ajánlatról Coleen Bell, az Egyesült Államok budapesti nagykövete tárgyalt több esetben magyar honvédségi vezetőkkel, de ez szóba kerülhet a kormányfő washingtoni látogatásán is.” Szakmailag indokolt lenne a nemrég nagyjavításon átesett, illetve a közeljövőben meghosszabbított üzemidejű Mi–8-as és Mi–17-es helikopterek mellett néhány, vagyis legfeljebb 10-12 darab, több funkcióra is alkalmas helikopter beszerzése is – olvasható még a cikkben.
Coleen Bell, Andre Goodfriend „visszahívása” és a helikoptertender közötti, szerintem inkább csak vélt összefüggéseket korábban a vs.hu boncolgatta. Mindez akkoriban azért volt meglepő, mert kormányzati körökben még a Eurocopter győzelméről lehetett hallani a legtöbbet. Mindazonáltal semmi különös nincs a diplomácia és a hadiipari beszerzések közötti kapcsolatban, hiszen minden potenciális gyártó országának diplomáciai és gazdasági érdeke egy-egy hadiipari tender megnyerése.
A Magyar Idők írásai viszont számos ellentmondást is tartalmaznak. Többek között egyszerre beszélnek több tíz milliárdos és 170 milliárdos üzletről. A címet követő rövid leírásban „szállító helikoptereket” megjelölés szerepel, míg a cikkben később „több funkcióra is alkalmas helikopter”-t használnak. Az sem világos, hogy a „több funkcióra is alkalmas” helikoptereket hogyan fogja a honvédség és a katasztrófavédelem is használni?
Annyiban biztosan érdemes volt az összefoglalóval várnom, hogy Lázár János a 2016. április 14-én megtartott, 46. Kományinfón ismételten megerősítette, hogy a helikoptertender folyamatosan a kormány napirendjén szerepel a korábban már megismert, 170.000.000 forintos összeggel. Utalt arra is, hogy a kérdésben fordulópontot, vagy legalábbis fontos állomást fog jelenteni a 2016. július 8-i, varsói NATO csúcs.
A legzavarbaejtőbb a kormányzati kommunikációban mégsem ez, hanem Lázár János egyik Korányinfón ejtett utalása, melyben részben tisztán harci helikopterek esetleges felújításáról is beszélt. Ezt akkor pusztán tárgyi tévedésnek véltem, de egy, a Magyar Hírlapban megjelent írás szerint (amiből később még idézni fogok) „tizenöt Mi–24-es egészen biztosan rendelkezésre áll Szolnokon”. Márpedig ezek a helikopterek évek óta nem repülőképesek, igaz ezt a cikk sem állította. Ennél jóval meglepőbb a Magyar Idők cikke, miszerint a 2013 óta nem repülő „tucatnyi Mi–24 típusú harci helikopter” hivatalosan máig nincs kivonva a hadrendből.
Érdekes, hogy a hirtelen helikopterszám csökkenés ellenére nem változott a beszerzés keretösszege sem. Márpedig a helikopterek száma nem pár darabbal, hanem harmadára csökkent. Ez pedig 50-60 millió dolláros darabárat jelent a gyakorlatban, ami meglehetősen magas (utóbbi már inkább extrém) összegnek számít, így egészen biztosan ebben már minden logisztikai fejlesztés, pilótaképzés, esetleges fegyverzet, például az UH-60 esetében a páncéltörő képességet visszaállító AGM-114 Hellfire és a nem irányított Hydra-70 rakéták is beleértendőek.
A pravda.sk szerint a szlovákok 2015-ben kilenc darab UH-60-as helikoptert vásároltak 261 millió dolláros vételáron, a honvedelem,hu a beszerzés teljes költségét 353 millió dollárra becsülte. Mindazonáltal a teljesítés és a fizetési ütemezés is több évre elnyújtott konstrukcióban történik majd a hírek szerint, talán ennek tudható be az is, hogy az amerikai fegyvergyártók szerződéseit összefoglaló kormányzati kimutatásban csak négy darab UH-60-as helikopter jelent meg a Sikorsky részéről.
Lengyel-magyar két jó barát
A Sikorsky és egyben az UH-60 Black Hawk (utalva a szlovák helikopter-beszerzésre) ajánlat elfogadása mellett szólnak tehát a Magyar Idők, már bemutatott információi. Mindazonáltal fontos tény, hogy egy Varsóban megrendezésre kerülő, NATO értekezlet remek időzítés lenne egy olyan bejelentéshez, amelyben a baráti Lengyelország hadiipara közvetlenül is érdekelt lehet, hiszen a Sikorsky fontos beszállítója a lengyel PZL Mielec gyár, de a magyarnál jóval nagyobb volumenű, lengyel helikoptertenderben is vannak még nyitott kérdések az IHO.hu összefoglalója alapján.
Hogy a már korábban bemutatott, esetleges orosz ajánlatok – függetlenül attól, hogy jelenleg egyébként embargó alatt állnak – miért nem a legjobb döntés, jól példázza az ugyancsak kormányközeli Magyar Hírlap 2016. március 8-án írt cikke, melyben megszólalt Benkő Tibor, a Honvéd Vezérkar főnöke is. A cikkben az olvasható, hogy az orosz gépek kritikusainak legfőbb érve, hogy az alkatrész-utánpótlás eléggé hektikus.
„Honvédségi forrásból úgy értesültünk, a minőséggel nincs baj, pusztán arról van szó, ha mi rendelünk valamiből kettőt, míg más ugyanabból húszat, akkor elsőként a jelentősebb tételben játszó, ezáltal jobban fizető vevőt elégítik ki, s mi csak utána kerülünk sorra. Ez pedig idehaza tervezhetetlenné teszi a munkát, lévén, sem Szolnokon, sem a Balaton utcai Honvédelmi Minisztériumban nincs varázsgömb, amely megjósolja, mikor esik be egy módosabb vevő az orosz gyár kapuján.”
A politika és a katonai vezetés viszonyát pedig lehet, hogy jól példázza az alábbi idézet a cikkből: „a katonai felső vezetés amúgy igyekszik alkalmazkodni a lehetetlen viszonyokhoz, amely a politikai döntés híján egyre veszélyesebb helyzeteket hoz.” A helikoptertender évek óta történő elhúzódása pedig állítólag meglehetősen komoly problémákat okoz a helikopteres kutató-mentő szolgálat ellátásában. Legalábbis erre lehet következtetni a LHSN.hu írásából.
Egy utasszállító úgyis nagy lánggal ég
Mint arról korábban beszámoltam, az elmúlt hetekben több tragikus repülőgép-szerencsétlenség történt Magyarországon. 2016. február 28-án, a reggeli órákban egy Cessna 152-es repülőgép vesztette el a kapcsolatot a légiforgalmi irányítással. A HungaroControl 11 óra 30 perckor kérte a Magyar Honvédség kutató-mentő szolgálatának segítségét. A pápai légi kutató-mentő szolgálat 12 óra 35 perckor találta meg a lezuhant kisgépet Ágostyán községtől 5 kilométerre. Az egyik fedélzeten tartózkodó személy a helyszínen életét vesztette. Pár héttel később, 2016. március 25-én, az esti órákban eltűnt egy másik, kétszemélyes kisrepülőgép is. A másnap hajnalban riadóztatott MH Kutató-mentő Szolgálata reggel hét órakor talált rá a roncsokra és a két elhunyt személyre.
A híreket olvasva furcsa volt számomra, hogy miként lehetséges, hogy az egyik esetben azonnal elindul a helikopteres kutató-mentő szolgálat, a másik esetben viszont csak másnap, az időveszteséggel lényegében reménytelenné téve a túlélők utáni kutatást, különösen, ha a személyzet súlyosan megsérült. A LHSN.hu szerint azonban a honvédség szállítóhelikopterei évek óta nem rendelkeznek a korábban komoly összegért beszerzett éjjellátó képességgel (NVG).
A két NVG kompatibilissé modernizált Mi-17-es helikopterek ugyanis „kirepülték az üzemidejüket és annak hosszabbítását nem végezték el” (vagyis épp azok a Mi-17-esek várnak a nagyjavításra, amik éjszaka is hatékonyan bevethetőek lennének). A kérdés tehát a szaklap szerint, hogy képes-e a 24 órában bevethető kutató-mentő szolgálat hatékonyan ellátni feladatát, napnyugta után, modern keresőeszközök nélkül?
A MH Kutató-mentő Szolgálata mindenesetre többször is úgy nyilatkozott, hogy csak hajnalban kaptak riasztást, de mindez lehet áldilemma is, hiszen hiába kaptak volna korábban riasztást, ha esélytelen az érdemi kutatás a megfelelő technika hiányában. Ezzel pedig vélhetően a kutatást-mentést ellátó valamennyi szervezet tisztában volt. A kutató-mentő célt (is) szolgáló helikopterek beszerzésének, felújításának, nagyjavításának dillemája tehát nem pusztán politikai játszma a diplomácia sakktábláján, hanem egy olyan, évek óta húzódó felelős döntés, amelyen emberéletek múlnak.
Ha tetszett az írás, akkor ne maradj le a következőről:
