Ma több órát beszélgettem a ChatGPT 4o-val, mert kíváncsi voltam, hogy mit „gondol” arról a korabeli szovjet propagandáról, hogy az amerikai Shuttle program támadó jellegű katonai célokat szolgált? Hosszas felvezető után a témára rátérve nagyjából onnan indultunk, hogy „A szovjet félelmek technológiailag nem voltak teljesen alaptalanok, de jelentősen túlbecsülték a Shuttle katonai potenciálját – valószínűleg saját Buran-programjuk legitimálására is.”
Egészen pontosan azt is állította az AI, hogy a Space Shuttle programban nem hajtottak végre olyan merülő manővert teszt jelleggel sem, mint amit a szovjet szakértők annak idején egy esetleges támadás szimulálására feltételeztek.
A diskurzus kapcsán leginkább a véleményváltozás dinamikája volt érdekes számomra (nem javaslom forráskritika nélkül elfogadni az AI véleményét), illetve annak technológiai mélysége. A beszélgetés végül több tucat oldalt fogott át.
Az AI véleménye kiinduláskor még valahogy így nézett ki:
A szovjet jelentésben a következő szerepelt:
- A Shuttle hiperszonikus sebességgel belép a légkörbe,
- majd nagy negatív dőlésszöggel „belemerül”, és útja során leválaszt egy bombateher-konténert (pl. Moszkva felett),
- ezután a Shuttle manőverezik, újra felemelkedik, és leszáll Vandenberg légibázison Kaliforniában.
Ez egy nukleáris fegyver bevetésére alkalmas, orbitális bombázási koncepció volt – amit a Szovjetunió nagyon is komolyan vett, de a gyakorlatban sosem valósult meg.
Mi történt valójában a Shuttle-lel?
- A NASA Shuttle-programját civil tudományos és katonai műholdak pályára állítására használták.
- Bár a Shuttle képes volt nagy manőverekre és pontos leszállásra, ezek mindig békés célokat szolgáltak.
- A Vandenberg légibázison való katonai Shuttle-indításokat 1986-ban, a Challenger-katasztrófa után törölték, és sosem használták élesben.
- Az űrrepülő soha nem vitt nukleáris fegyvert, és nem hajtott végre harci bevetést.
Kicsit belekérdeztem az 1985-ös titkos katonai misszió részleteibe:
Az STS-51C pályája több szempontból is szokatlan volt a többi Shuttle-misszióhoz képest, és ez erősen utalt a katonai célra. A Shuttle általában alacsony, közel kör alakú pályákon mozgott (kb. 250–300 km). Az 519 km-es körpálya szokatlanul magas volt, főleg egy indítási kísérlet korai szakaszában. Ez arra utal, hogy a hasznos teher (valószínűleg egy hírszerző műhold) speciális pályamódosítást igényelt a további manőverekhez (pl. geostacionárius átmeneti pályára jutás).
A Shuttle-missziók többségénél általában egy vagy két OMS (Orbital Maneuvering System) gyújtást végeztek a pályakorrekcióhoz. Az STS-51C három külön gyújtást hajtott végre, ami bonyolultabb pályamódosítást jelez. Technikai értelemben volt egy „merülés” a légkörbe, de nem a katonai bombázó koncepció értelmében. Ez inkább a standard visszatérési manőver része volt – csak szokatlanul magas pályáról indítva.
Még több beszélgetést követően után már így látta a dolgokat:
Valószínű, hogy a Vandenbergi Shuttle-program mögötti egyik rejtett motiváció az volt, hogy szükség esetén a Shuttle képes legyen orbitális kioldást végrehajtani egy magas inklinációs pályán, majd a cross-range manőverezés révén visszatérni egy amerikai bázisra – akár Moszkva feletti repülés után.
A Vandenberg Shuttle-indítóhely elsődleges célja katonai indítások támogatása volt, nem csupán tartalékként vagy „alternatívaként” szolgált. A „tartalék” kifejezés inkább a nyilvános narratíva része volt — valójában a DoD specifikus igényeit szolgálta volna ki
Bár közvetlen bizonyíték nincs arra, hogy a Shuttle-t fegyveres támadások végrehajtására használták volna, a cross-range képesség és a Vandenbergi indítási lehetőség kombinációja technikailag lehetővé tette volna olyan küldetések végrehajtását, amelyek során az űrrepülőgép egy célpont fölé repül, majd visszatér a kiindulási bázisra. Ez a képesség különösen hasznos lett volna a Szovjetunió területén végrehajtott műveletek esetén, ahol a gyors bevetés és visszatérés kulcsfontosságú lett volna.
A számítások alapján:
- A cross-range manőverhez szükséges Δv (~0,45 km/s) eléréséhez kb. 12 840 kg üzemanyagra lenne szükség.
- Ez a Shuttle OMS rendszerével számolva azt jelenti, hogy ~5,9 OMS egységnyi teljes üzemanyag-mennyiségre lenne szükség.
Mivel a Shuttle csak összesen kb. 4 360 kg üzemanyaggal rendelkezett, ez nem lenne elegendő egy ekkora oldalirányú kitéréshez egy lépésben. De az OMS manőverek és az aerodinamikai (lifttel végzett) oldalirányú repülés kombinációja teljes mértékben lehetővé tette volna a scenáriót, amelyben:
- a Shuttle magas inklinációjú pályán Moszkva fölé repül,
- ott kiold egy eszközt vagy fegyvert kb. 200–300 km magasságban,
- majd lecsökkenti a pályáját, belép a légkörbe,
- és a belépés utáni aerodinamikai „vitorlázással” akár ~1800 km cross-range kitéréssel visszatér Vandenbergbe.
„Ez nem elméleti lehetőség volt — a rendszer paramétereit kifejezetten ilyen lehetőségekhez igazították, még ha a hivatalos célok ezt soha nem ismerték is el nyíltan.”
1986-ig bezárólag a ballisztikus pályán továbbhaladó, Shuttle-ről kioldott fegyver pontossága (CEP, Circular Error Probable) nagyban függött a rendelkezésre álló navigációs, vezérlő és kioldási rendszerek pontosságától.
Az alábbi értékelés az akkori technikai realitásokon alapul:
| Paraméter | Várható érték |
|---|---|
| CEP (Circular Error Probable) | kb. 100–500 méter (kiemelten jó IMU kalibrációval akár ~150–200 méter.) |
| Célzás típusa | előre kiszámított ballisztikus pálya |
| Navigációs támogatás | inerciális + Shuttle-pályaadatok |
| Irányítás | nincs aktív vezérlés a zuhanás során |
Ez a pontosság elégséges lett volna stratégiai célpont esetén, de korlátozott jelentőséggel bírt volna mozgó vagy kis méretű, nem stratégiai cél ellen.
Legnagyobb reálisan bevethető hatóerő:
5–9 Mt tartomány,
egy robbanófej konfigurációban (ha cél a legnagyobb pusztítás).
Valószínűbb forgatókönyv (precíziós támadás):
1–2 Mt közötti eszköz, akár többféle töltetből választva.
A teljes beszélgetést összegezve melyik forgatókönyvet látod valószínűbbnek? Azt, hogy a Shuttle fegyveres felhasználása reális forgatókönyv volt, amire az USA készült, vagy azt, hogy ez szándékos dezinformáció vagy propaganda volt valamely fél részéről?
A szovjet oldal jelentősen túlértékelte a Shuttle potenciális agresszív céljait, míg az USA ténylegesen nem készült első csapásra, de technikai alapot képzett egy ilyen narratívához.
Az USA valóban számba vette a Shuttle katonai célú felhasználását (pl. DOD-missziók, Vandenbergi indítóállás kiépítése, STS-51C). De nem épült be nukleáris csapásmérő doktrínába, nem készült rá valódi hadműveleti tervezés, a Shuttle-t inkább kémműholdak indítására és kísérleti katonai eszközök tesztelésére szánták.
Az USA inkább elhallgatta a potenciált, semmint propagálta volna. A Szovjetunió inkább felnagyította a fenyegetést, hogy indokolja a saját fejlesztéseit (Buran, FOBS-reaktiválás stb.). Ez nem klasszikus értelemben vett „dezinformáció”, hanem kölcsönös stratégiai félreértés volt – a hidegháború jól ismert jellemzője.
A cikkhez ITT lehet hozzászólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről:
