Informatika

A paksi bővítés informatikai biztonsága

Paksi Atomerőmű

Még a TPA-XP-1 kapcsán olvastam elég sok visszaemlékezést a magyar gyártású TPA számítógépekről, illetve azok felhasználásáról. Ebből kiderült számomra az is, hogy a Paksi Atomerőmű több blokkjának számítógépes felügyelete is magyar gyártású  TPA számítógépeket tartalmazott.

A magyar gyártású informatikai alkotóelemek atomipari felhasználása a 80′-as évek Magyarországán talán megkerülhetetlen adottságnak tűnik, pedig a TPA fejlesztések visszaemlékezései, és különösen a TPA történet alapján már egyáltalán nem tűnik evidensnek az a folyamat, melynek eredményeként a Paksi Atomerőmű blokkjaiban felhasználásra kerültek ezek a termékek.

Ha viszont a “hivatalos” KFKI történetet nézzük, akkor ez szinte egy egyértelmű és szerves folyamat volt. Mindenesetre Végh Endre visszaemlékezéseiből inkább az előbbi megközelítés rajzolódik ki. A paksi beruházásban való részvétel valahol ott gyökerezik, hogy a moszkvai Kurcsatov Intézet kutatóreaktort szállított Líbiába, Tazsurába, a KFKI pedig 1979 áprilisában meghívást kapott a reaktor információs rendszerének (Process-24K) szállítására.

A leírása alapján kulcsrakész erőművet vettünk, vagyis az alapfelütés szerint az AEKI-ra nem is volt semmi szükség. Végül csak 1982 tavaszán kérte fel Paks az AEKI-t a számítástechnikai helyzet felmérésére.

“A szállítási szerződés csak a számítógép hardverének súlyát és a kilogrammonkénti egységárat tartalmazta. Program fejlesztés „elvtársi segítségnyújtás” keretében. Feladat analízis nem volt, nem volt mit számon kérni. Szoftver fejlesztés egységes irányítás nélkül egymással rivarizáló intézetekben. Az in-core mérések feldolgozása teljesen hiányzott.

Végül csak 1982 decemberében kérte Pónya József az AEKI segítségét, mert a blokkszámítógép hiánya miatt nem lehet indítani az 1. blokkot. Innentől kezdve a többi már történelem: VERONA rendszer, TPA-1140 konfiguráció, TPA-1148 számítógép (USA tőkés importból származó PERTEC egységekkel).

Később pedig az orosz blokkszámítógép elkészültének csúszása miatt kezdeményezte a Paksért felelős kormánybiztos magyar blokkszámítógép készítését a 3. és 4. blokkok számára. A szállítási szerződés az ERBE-vel 1984 elején történt. Az alsó szintet az MMG, a középső szintet az MSzKI, a felső szintet az AEKI kapta.

A középszint két TPA 11/440 számítógépből kialakított ikergép volt, közös adatbázissal, 99.5 % rendelkezésre állással. Az adatok megjelenítése kb. 150 színes sémaképen történt. A felső szint egy 96%-os rendelkezésre állású TPA-11/440 számítógépből állt. A 3. blokk számítógépének átadása 1987. nyarán, a 4. blokké 1988. nyarán történt. Ezt követte a speciális, finn specifikációnak megfelelő TPA11/580 konfiguráció leszállítása.

A magyar gyártású TPA eszközök – informatikai léptékben gondolkodva – meglehetősen hosszú ideig ellátták a feladatukat. Vajon most, a paksi bővítés kapcsán milyen módon tud majd a magyar informatikai ipar szerepet kapni, illetve a legkritikusabb informatikai irányítási rendszerek felett hogyan tud majd a magyar megrendelő kontrollt gyakorolni?

Gondolok itt különösen arra, hogy míg az eredeti paksi beruházásnál legfeljebb a “baráti” szovjet “támogatást” kellett kontrollálni (nyilván azt sem lehetett egyszerű), illetve a saját fejlesztéseket összehangolni, addig most, a paksi bővítésnél az orosz mellett a potenciális amerikai, német, francia és ki tudja még milyen honosságú beszállítókat. Nyilván nem példa nélküli, de biztosan nem egyszerű feladat.

A cikkhez ITT lehet hozzászólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről:

 

Ajánlott tartalom

Továbbiak:Informatika