kijev

Napok telek el azóta, amióta írtam arról, hogy az ukrán titkosszolgálatok tagadják, hogy közük lenne az időközben hazaengedett orosz zsoldosok fehérorosz elfogásához. A nyilatkozatok aprója, hogy előbb az orosz, majd az ukrán médiában terjedni kezdett egy “információcsomag,” amely szerint az ukrán biztonsági szolgálat (SBU) félresikerült akciója került a figyelem központjába.

Ezt azóta valamennyi szóba került ukrán szervezet következetesen tagadja, és az összes, ezt alátámasztani kívánó hírt és információt manipuláltnak és ezzel együtt dezinformációnak tekintik. Amikor írtam erről, akkor még csak ukrán nyelven voltak elérhetők az összefoglalók, ezért magát a történetet nem részleteztem.

Ennek oka, hogy vártam, hogy esetleg újabb fejlemények is napvilágot látnak-e, illetve a történések angol nyelvű, eredendően nem orosz forrásból származó olvasatára is kíváncsi voltam. Utóbbi végül egyáltalán nem lett egyszerű, mert az ügy szinte egyik pillanatról a másikra kopott ki a nyugati médiából, és helyét átvették a sajnálatos minszki események.

A hivatalos történet

Az események senki által nem cáfolt (leszámítva a fehérorosz vádakat), “hivatalos” kronológiája szerint az orosz zsoldosok lekésték az Isztambulba tartó járatukat (céljuk Venezuela volt), majd kényszerből szálltak meg egy, a fővároshoz közeli szanatóriumban. A fehérorosz hatóságok ott tartóztatták le őket, mondván lett volna idejük elrepülni, ha akartak volna, és az országban való tartózkodásuk célja pedig valójában a  választásokba való beavatkozás és az esetleges zavargásokhoz való csatlakozás volt.

Az ügybe ezt követően bekapcsolódott Ukrajna is, és bejelentkezett a 33 fogva tartott orosz vagy többes honosságú állampolgárból 28 kiadatásáért, mondván, hogy részt vett az ukrán erők ellen vívott donyec-medencei harcokban.

Az ügy végül úgy oldódott meg, hogy a fehérorosz elnök augusztus 6-án meghívta Oroszország és Ukrajna nyomozó hatóságait Fehéroroszországba, hogy vizsgálják meg az őrizetbe vett militánsok helyzetét. Ennek a vizsgálatnak az eredménye pedig az lett, hogy Lukasenka kijelentette: “addig senki nem ad ki senkit, amíg ez a kép nem világos.” Szerinte a kérelmező országnak bizonyítania kell ezeknek az embereknek a bűnösségét, vagyis például azt, hogy megöltek valakit.

Ez vélhetően nem sikerült Ukrajnának, így, miután minden fél jól megvizsgálta az ügyet, a 33-ból 32 orosz vagy többes honosságú állampolgár 2020. augusztus 14-én szárazföldi úton Oroszországba távozhatott. Ukrajna a kiadatás elmaradása miatt rosszallását fejezte ki, de végül kijelentették, hogy számítottak erre a “forgatókönyvre” is. A történet tehát röviden így szól a hivatalos állásfoglalások és nyilatkozatok alapján.

Legalább két ponton azonban a hivatalos magyarázat meglehetősen hiányos, vagy elnagyolt. Az egyik, hogy miért nem utaztak el megfelelő időben, ha egyébként elutazhattak volna, ha pedig nem is akartak elutazni, akkor miért egy ennyire nyilvános helyen akarták a zavargások kezdetét, egy nyilvánvalóan feltűnő csoportot alkotva megvárni. Aligha hihető, hogy Oroszország ne rendelkezne megfelelő infrastruktúrával Fehéroroszországban ennyi ember “fedett” elszállásolására.

A másik pedig, hogy az Oroszországnak való átadásuk lényegében arra a tényre lett felfűzve, hogy Ukrajna felé nem voltak meg a kiadatás feltételei, már nem is beszélve arról, hogy egyébként nem is ezért (vagyis az ukrajnai beavatkozásért, esetlegesen terrorizmusért) fogták el őket. Az elengedésük alapján tehát bebizonyosodott, hogy tévedett a fehérorosz vádhatóság és nem akartak zavargásokhoz csatlakozni? Ezt, ebben a formában, nem mondta ki senki.

Párhuzamos valóság?

Az egész ügynek egy teljesen alternatív – és az ukrán hatóságok szerint manipulatív és dezinformáló – olvasatának a magjai 2020. augusztus 6-án jelentek meg, az orosz Komsomolskaya Pravda újságban. Az időpontot kontextusba helyezve: ez volt a nap, amikor Lukasenko meghívta az ukrán és orosz nyomozó hatóságok vezetőit az ügy tisztázására. Egy nappal mindezek előtt azonban Ukrajnában is történt valami: az ukrán elnök indokolás nélkül leváltotta az ukrán katonai hírszerzés, a GRU (vagy GUR) addigi vezetőjét, Vasyl Burbát.

A Komsomolskaya Pravda a később tovább kerekedő sztorinak azon részét bontotta ki, miszerint az elfogott oroszok az ukrán biztonsági szolgálat (SBU) fedett akciójával kerültek Minszkbe. Az újság több dokumentumot is leközölt, ami a véleményük szerint azt támasztja alá, hogy a Venezuelába történő megbízást Ukrajnából szervezhették (ezt az isztambuli járat jegyeinek lefoglalásának körülményeiből, illetve ukrán szóhasználatból következteti), az SBU pedig szerintük végig kapcsolatban állt a fehérorosz hatóságokkal, az akció célja a kiadatás lehetőségének megteremtése lett volna.

A még viszonylag jól átlátható ügy később már valódi kémregénybe illően bonyolódott. Ennek egyik előfutára volt egy még mindig oroszországi, de már angol nyelvű forrás, a kormányzati kézi vezérléssel aligha vádolható medusa.io cikke, amely 2020. augusztus 10-én próbált meg a tények után járni. Zárójeles érdekesség, hogy a korábban egyébként híraggregátorként működő lap itt Lilia Yapparova segítségével gyártott saját anyagot.

Ebből az derül ki, hogy vélhetően többen is voltak azon a szálláson, ahol az oroszok egy részét elfogták, de egy, vagy több személynek sikerült elmenekülni. A lehetséges utazási útvonaluk kapcsán forrásaik megerősítették, hogy a célállomás tervezetten Venezuela lett volna, Isztambul-(Spanyolország)-Kuba-Venezuela útvonalon.

Fehérorosz források szerint a felbérelt oroszok közül a legtöbben úgy tudták, hogy Törökországba mennek, néhányan tudtak a Venezuelai célállomásról, ketten Kubáról, egy személy viszont Szíriáról tudott. Mindenesetre az újság által elért szakértők nem tartják kizártnak, hogy egyesek csak az útvonal részleteit ismerték, a terület sajátosságaira tekintettel. Csakhogy az oroszok nem mentek sehova, és ezt nem igazán tudták az orosz hatóságok sem megmagyarázni.

Természetesen lehetséges, hogy valóban csak lekésték az eredetileg tervezett gépet, a következő indítási ablak (amikor minden ország fogadóképes) pedig még nem nyílt meg a letartóztatásig. Megvizsgálták a Komsomolskaya Pravda állításait is, a toborzással összefüggésben, de abban több, kevéssé valószínű elemet is találtak.

Ők arra jutottak, hogy az oroszokat egy olyan személynek kellett felbérelnie, akit nagyon jól ismertek, mert a területen mozgó információ-forrásaik nem hallottak a venezuelai ügyletről, pedig az érintettek biztosan utánajártak volna, és bizonyos körökben elterjedt volna erről valamilyen pletyka.

Az 5000 dolláros zsoldot sem tartották reálisnak, Forrásaik szerint, ezen a területen, általában 2000 dollárt keresnek a biztonsági vállalat emberei, ráadásul Venezuela sem megszokott célállomás, ami gyanút kelthetett volna (itt lényegében némi önellentmondásba kerül a cikk azzal, hogy egyesek nem is ismerték a végállomást).

Másik oldalról van egy olyan keretezése is ennek, hogy egy afrikai célpont például kevésbé lett volna gyanút keltő, ha az egészet az ukrán titkosszolgálatok szervezték volna. A cikket végül azzal zárták, hogy Lukasenka fehérorosz elnök közismerten szereti, ha nagy horderejű, különleges műveleteket rendelhet el a feltételezett “összeesküvők” és külföldi “terroristák” ellen.

A kémfilmbe illő verzió

Az ukrán szervezésre vonatkozó legrészletesebb spekulációkat végül az ukrán hromadske.ua foglalta össze egy részletes cikkében, pár nappal ezelőtt. Az újabb spekulációk is abból indultak ki, hogy a fehérorosz beutazást az SBU készítette elő. A kiválasztás azonban nem teljesen véletlenszerű volt. Az egyik verzió szerint ugyanis pusztán donyec-medencei harcosokról volt szó.

Egy másik forrás alapján viszont az oroszok nem csak részt vettek ezekben a harcokban, hanem egyenesen kötődnek a zömében holland civil utasokat szállító, maláj  MH17-es járat lelövéséhez, illetve egy Il-76, és egy AN-26-os megsemmisítéséhez.

Az újság szerint abban minden verzió egyetért, hogy az oroszok július 25-én lekésték az isztambuli járatot, és a szálláson vártak a július 30-i indulásra. Illetve, ha az SBU terveiről tudomást szereztek volna, akkor aligha várták, ugyanis a spekulációk szerint az ukrán titkosszolgálatok eredeti terve az volt, hogy az oroszok repülőgépén az egyik utas az ukrán légtérbe érve hirtelen rosszul lesz (epilepsziás rohamot, vagy más hasonló súlyú, azonnali repülés-megszakítás indokoló esetet színlelve).

A leszállást követően pedig az ukrán különleges egységek megrohamozták volna a repülőgépet és letartóztatták volna a 28 személyt, akiket terrorizmussal, vagy más, hasonló bűncselekménnyel vádoltak volna meg. Az akció előkészítése több, mint egy évig, talán évekig tartott, és a hromadske.ua forrásai szerint nyugati hírszerző szolgálatok, például a CIA is érintett lehetett a megszervezésében.

Az egyetlen nyitott kérdésre is magyarázatot ad ez a spekuláció, miszerint az oroszok nem véletlenül késték le a járatot. A döntés az akció elhalasztásáról Andriy Yermak-hoz, és az ukrán elnöki irodához köthető. Állítólag egy lehetséges (de végül soha meg nem történt) fogolycsere, más források alapján egy esetleges újabb fegyverszünet miatt született döntés az akció átmeneti felfüggesztéséről.

A szakmai vezetők a döntés meghozatalakor a censor.net szerint állítólag azt mondták, hogy a terroristák már úton vannak, regisztráltak a gépre, és a művelet felfüggesztése teljes a kudarchoz vezethet, és semmi köze a minszki folyamathoz (vagyis bármilyen fegyverszüneti megállapodáshoz). Az akció elhalasztása nyomán az ellenérdekű szolgálatok időt nyertek, és vélhetően információt kaptak, ami elegendő volt az ukrán tervek meghiúsítására és a beavatkozásra, aminek az eredménye volt a fehérorosz akció.

A spekulációkban folyamatosan az ukrán SBU érintettsége jelent meg, pedig a GRU legalább annyira érintett lehetett és magyarázná a váratlannak mondható személyi változásokat is. Azt már csak én teszem hozzá ehhez, hogy Lukasenka egyik nyilatkozatában arról beszélt, hogy az ukrán hírszerzéstől kapott információkat, vagyis nem az SBU-ra célzott bármilyen okból (elhárítás), hanem a hírszerzésre (GRU).

Az bizonyos, hogy az ukrán FISU, az SBU és a GRU is határozottan cáfolja a fent részletezett spekulációkat, szerintük mindez az orosz hibrid hadviselés része, és minden alapot nélkülöző fantazmagóriák. Másik oldalról viszont  a véleményem szerint egyelőre az egyetlen olyan spekuláció, amely a legtöbb nyitott kérdésre választ tud adni.

A cikkhez ITT lehet hozzászólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről:

 

Ajánlott tartalom

Továbbiak:Külföld