Az utóbbi idők talán legkülönösebb hírébe botlottam a napokban. A német hadsereg egyik főhadnagyát ugyanis terrorizmus vádjával tartóztatták le. Sokan felkaphatnák a fejüket, hogy lám, a radikális iszlám tanok követői már a német hadseregbe is beszivároghattak. A jelenleg ismert, hivatalos álláspont szerint azonban a 28 éves katona az „erőszakos cselekményt” épp ellenkezőleg, idegengyűlöletből tervezte elkövetni.
Meglepő fordulat, akárcsak az, hogy a főhadnagy, noha a német hadsereg katonája, de Franciaországban állomásozott, illetve azon belül is a strasbourgi Illkirch-Graffenstaden közelében található támaszponton. Már amikor épp nem egy német menekülttáborban éldegélt. A főhadnagy ugyanis 2015. decemberének második felében elvegyült a menekültügyi rendszert soha nem látott nyomás alá helyező menekülthullámban.
A Giessen-i hatóságokat megtévesztve szíriai menekültnek adta ki magát, végül Zirndorf-ban adta be a menedékkérelmét. A német hatóságoknak állítólag az egész eljárás során nem tűnt fel, hogy nem beszél arabul. A német hadseregnek nem tűnt fel, hogy a katonájuk menekültként (is) él. Az ujjlenyomatai (pontosabban ujjnyom) levételét követően megkapta az ilyenkor szükséges papírokat, majd folyósításra került számára a menekültek ellátását jelentő járandóság, amit később fel is vett. Ettől az időponttól kezdve lényegében kettős életet élt.
Az osztrák hatóságok látókörébe januárban került, amikor a bécsi nemzetközi repülőtér mosdójában egy 7.65 mm-es lőfegyvert rejtett el. Első alkalommal február 8-án tartóztatták le, amikor visszatért az elrejtett fegyveréért. Ekkor hivatalosan még csak a fegyvertartással összefüggő visszaéléssel vádolták és elengedték.
Az ujjlenyomatát később megvizsgálva viszont egyezést találtak a menekültügyi rendszerekben rögzített adatokkal, ami alapján gyorsan más megvilágításba kerülhetett a bécsi repülőtéren elhelyezett fegyverrel kapcsolatos szándéka is. A második elfogásával egyidejűleg, egy francia-német-osztrák rendőrségi akció keretei között, 16 helyszínen tartottak házkutatásokat, ahol laptopokat, kommunikációs eszközöket, dokumentumokat foglaltak le, sőt, további fegyvert, lőszert is találtak.
Az egyelőre meg nem nevezett, 28 éves katonát egyébként Hammelburgban fogták el, ahol épp továbbképzésen vett volna részt. Letartóztattak továbbá egy 24 éves, tanuló fiatalembert is, aki bűntársként segíthette az előkészületeket. Hogy pontosan mire, azt jelenleg is vizsgálja az ügyészség, a két személy pedig előzetes letartóztatásban van. A pakisztáni defence.pk szerint az ügy felderítésére a nyomozó ügyészségen kívül a német katonai elhárítás, a German Military Counterintelligence Service (MAD) is bevonásra került.
Nagyjából ennyit lehetett a nap végére megtudni a különböző forrásokból és a kereknek még hunyorítva sem tűnő hivatalos történet számtalan kérdést generál. Jóval többet, mint amit a híradások meg tudnának válaszolni. A látszat szerint tehát a főhadnagy azért hozta létre a hamis szíriai személyazonosságát, hogy bűncselekmény(eke)t látszólag szíriai menekültként kövessen el, feltételezhetően azért, hogy ezzel befolyásolja a közvéleményt, és erősítse az idegenellenességet.
Hogy a szíriai menekült „fedősztori” kialakítása külső befolyástól mentes, belső meggyőződéséből eredő ötlet volt 2015 novemberében, az számomra eléggé nehezen hihető. Rendkívül nagyfokú előrelátás kellett volna a részéről ahhoz, hogy már 2015 végén egyértelművé váljon számára, hogy évekkel később, a szíriai személyazonosságának a felhasználásával esetlegesen majd befolyásolni tudná a közvéleményt bűncselekmény(ek) elkövetésével, és arra a szélsőséges nézetei alapján egyáltalán „szükség” lesz.
Az sem világos, hogy a február 8-i, első letartóztatásakor pontosan mi volt a célja a fegyverrel, miért épp Bécsben rejtegette, ha pedig kizárólag idegengyűlölet volt a motivációja, akkor miért nem hazájában, Németországban tervezett, épp a menekültek ellen akcióba lépni. Nehezen értelmezhető az a kijelentés is a nyomozó hatóságok részéről, hogy „merényletet akart elkövetni a bécsi repülőtéren elrejtett fegyverrel.”
Vajon milyen jellegű támadást akart véghezvinni februárban? Ha már a repülőtéri mosdóban sikerült elhelyeznie a fegyvert, akkor logikusnak tűnik, hogy azzal ott akart támadásba lépni, hiszen eleve kockázatos lehetett oda becsempészni. Ha viszont egyszer már sikerült eddig a pontig eljutnia, akkor miért várt még egy hónapot? „Megfelelő” politikai környezetre? Utasításra?
Amikor pedig a jelek szerint támadni akart februárban, akkor mi volt a konkrét célja? Ha valóban merényletre készült, és szíriai menekültként akart fellépni, akkor vélhetően számos erre utaló dokumentumot magánál kellett tartania. Hogy lehet, hogy a letartóztatott, rabosított, majd elengedett német katonát nem kutatták át? És tulajdonképpen milyen merényletre készült a bécsi repülőtéren, vagy bárhol máshol?
Ha egy támadás során megsebesül, élve elfogják, akkor napok, talán csak órák kérdése lett volna, hogy a valódi személyazonosságára fény derüljön, ezt pedig főhadnagyként pontosan tudnia kellett. A hamis személyazonosságának csak akkor vehette volna hasznát, ha biztos lehetett benne, hogy szabadon távozhat a merénylet színhelyéről, vagy biztos volt abban, hogy a holtteste nem fog előkerülni.
De vajon mi motiválta volna egy öngyilkos merénylet elkövetésére? Ha pedig bízott abban, hogy nem fogják elfogni, akkor vajon mire alapozta mindezt? Az sem világos, hogy ezek szerint februárban a hatóságok már „várták” a fegyveréért a repülőtérre érkező főhadnagyot. Vajon valaki rátalált a fegyverre? Vagy már eleve megfigyelték? Vagy mégis elképzelhető lenne, hogy csak egy-két elkövető, véletlenül kudarcba fulladt akciójáról van szó?
Az ügyet vizsgáló hatóságok a nyilatkozatok alapján legalább annyira furcsának találják az esetet, mint én, ezért nagyon kíváncsi leszek az ügy további részleteire. A Sputniknews egyébként épp a letartóztatás előtt pár nappal írt egy cikket arról, hogy a MAD extrémista, szélsőjobboldali katonákat figyel meg a német hadseregben. Ha az orosz sajtót olvasta volna a német katona, akkor talán időben eltűnhetett volna a hatóságok tekintete elől.
Ha tetszett az írás, akkor ne maradj le a következőről:
