A Medgyessy-bizottság idén nyilvánosságra hozott jegyzőkönyvei közül bizonyos értelemben kiemelkedik Fodor József meghallgatásának leirata. Az a Hetekben már a meghallgatás környékén megjelent, hogy mi történt a zárt ülésen kívül. Például, hogy Fodor József azt nyilatkozta a sajtó várakozó képviselőinek, hogy „Te jó ég! Most megtudja a szomszédom, hogy nemcsak repülőgép-szakértőként, hanem a III-as főcsoportfőnökség tisztjeként is dolgoztam.”
C típusú pizzafutár
A lap beszámolója megemlékezett arról is, hogy a meghallgatása alatt „a parlamenti folyosón várakozó újságírók épp egy C típusú átvilágításon átesett pizzafutár megjelenéséről álmodoztak, amikor Toller László (MSZP) alelnök kinyitotta az ajtót, homlokát törölgetve: „Odabenn történelemórát tart az öreg. Hammurápitól kezdve, és az összes fáraót sorra véve.”
Miután azonban a jegyzőkönyvek publikussá váltak, azóta persze azt is tudni lehet, hogy mi zajlott a zárt ajtók másik oldalán. És bár valóban, voltak derültséget keltő megszólalások odabent, rendkívül érdekes dolgok is elhangzottak aznap, amik egyébként valóban eltértek a konkrét kérdésektől. Azonban, ami akkor talán „történelemórának” hathatott, az a mostani témám kapcsán már meghatározó jelentőségű.
Fodor József elmondásából például kiderült, hogy az ő területén volt olyan szt-tiszt (vagyis olyan szigorúan titkos tiszt), „akinek az volt a feladata, hogy kiadja a hírszerzés által megszerzett információkat, tudományos kutatási eredményeket magyarítani, tovább dolgozni, hogy aztán megjelenjen, mint a magyar nemzet kutatási eredménye.”
56-os legények
Nem is akárkik szállították ezeket az információkat. Mint elmondta: „a gyógyszeriparban három gyógyszert tudok, amit hirtelen itt dolgoztak ki a magyarok. Ugyanaz a hatása volt, mint amit Amerikában dolgoztak ezek az ’56-os legények. Mert elég sok olyan kapcsolatunk volt, aki nem is volt a hálózatunk, de itteni kollégának adott át ilyen információkat. Utána a gyógyszert más néven kihoztuk, tettek hozzá valami kis port, de ezeket nem kellett megvenni Amerikától nagyon drága pénzen.”
Bár a meghallgatások célja a miniszterelnök hírszerző tevékenységének feltárása volt, később ismét visszatért ehhez a témához: „(…) gondolja el, hogy a Kaliforniai Technológiai Intézetnél, a Kaltech-nél (sic!) 30 magyar dolgozott kutatási területen, akik ’56-ban disszidáltak, mint gyerekek, aztán ott végeztek egyetemet, megbízhatók voltak, és ezek hazajártak.”
A „segítségnyújtás” természetesen nem maradt egyoldalú. „(…) Aztán meg kiengedték a szülőket, meg minden. Nagyon sok információt adtak anélkül, hogy hálózatunk lett volna. A gyógyszeriparban különösen, ott megvolt a személyes kapcsolat, nem is rajtunk keresztül, nem a hírszerzésen keresztül adták oda a dolgokat. (CENZÚRÁZVA) a szülei megkapták a kiutazási engedélyt, meg hogy ő többet jöhessen ide, meg ehhez hasonlók.”
A meghallgatás során a kérdezők persze igyekeztek visszaterelni Fodor József beszámolóját Medgyessy Péter ügyére, de ő megint visszatért erre témára: „(…) én megmondom, ha most hirtelen engem megkérdeznének, hogy a KFKI-ben (Központi Fizikai Kutatóintézet) mi volt nagy titok, nem tudnám megmondani; az a titok amikor átadtunk információkat az ottani kapcsolatunknak, a titok volt, a buborékmemóriában volt hatalmas nagy titok, a Kaliforniai Technológiai Intézetnél megjelent az intézetnek az újságjában, hogy kémkednek a magyarok kinn a Kaliforniai Technológiai Intézetnél, és akkor ezt megcáfolta a KFKI-nek két-három ragyogó szakembere.”
Mára már azt is tudni lehet, hogy a CIA igen korán, már 1957-ben a KFKI spájzában volt. Egy november 14-i, 21 oldalas hírszerzési összefoglaló elképesztően részletes leírást ad a KFKI működéséről, vezetőiről, az épületről, annak védelméről és nem utolsó sorban: az ott folyó kutatásokról. A dokumentum részletessége és a kutatási irányok alapján a későbbi években is kiemelt figyelmet kaphatott az objektum, azonban nagyon kevés dokumentum érhető el a későbbi évekből, vélhetően máig minősítés alatt állnak az erről szóló dokumentumok. |
A KFKI alaprajza 1957-es CIA hírszerzési információkban, forrás: CIA archívuma
Rejtjeltáviratok nyomában
A KFKI és a hírszerzés kapcsolatáról érdekes beszámoló jelent meg épp a legutóbbi Felderítő Szemlében, ami érdekes adalék lehet a magyar hírszerzés és informatikatörténet iránt érdeklődők számára. Dr. Ráth Tamás és Király Elemér cikkében ugyanis az olvasható, „hogy a nagyintegráltságú programozható logikai blokkok (FPGA) megjelenésével új lehetőségek nyíltak a rejtjeltáviratok feldolgozására. Az FPGA logikai erőforrásaiból eredő párhuzamosság jelentős számítási teljesítményt tesz lehetővé.”
„A nyolcvanas években ez a technika annyira egyedülálló volt, hogy piaci beszerzésre sem volt lehetőség. A KFKI – a meglévő folyamatos tudományos együttműködésünk eredményeképpen – vállalkozott egy ilyen gép kifejlesztésére, amely az intézet által valaha gyártott legnagyobb teljesítményű gép lett (TPA-XP-1), de az országban is első volt a technikai paraméterei alapján. Architektúrája 16 párhuzamos processzorból állt, teljesítménye másodpercenként 160 millió lebegőpontos művelet volt. Az eredményekről azonban, amelyek minden bizonnyal voltak, még ebben a zárt körben sem lehet beszélni.”
A TPA (Tárolt Programú Analizátor) eredetileg a KFKI (majd a KFKI-MSZKI) projektje volt, azzal a céllal, hogy méréseknél, folyamatvezérlésnél, vagyis real-time alkalmazásoknál is használható számítógépek is rendelkezésre álljanak a magyar kutatási programoknak (a Paksi Atomerőmű 3. és 4. blokkjának számítógépes felügyelete 32 bites TPA11/440 ikergépeket tartalmazott, a moszkvai Kurcsatov Intézet T-15 Tokamak mérés-automatizálási rendszere 14 darab TPA 1148-at). A TPA programról egyébként egy egészen részletes könyv is született már.
A könyvből derül ki az is, hogy a KFKI-ben, az MSZKI vezetésével folyamatosan másolták az amerikai DEC cég hardvereit. Amikor 1976-ban a PDP-11/40 hardverének lemásolása mellett döntöttek, akkor annak például a TPA-1140 nevet adták – talán nem minden cinizmus nélkül. „A következő tíz-tizenkét év meghatározó gépcsaládját alkották ezután a TPA-11 különböző változatai. Az első, másolt gépet még egy további, részben másolt, részben saját fejlesztésű gép, a TPA-1148 követte.”
Varga Ákos Endre honlapja számos további érdekességet tartalmaz, például azt is, hogy a másolás nem „szolgai” volt, mivel „az 1435 eladott TPA-ból 1215 saját tervezésű architektúrával rendelkezett, csak 105 darab volt kártyáról-kártyára lemásolt „klón”, 115 darab pedig eredeti processzor köré épített rendszer. Az MSZKI ugyanis többnyire specifikációt másolt, nem teljes gépeket, tehát igazából újra-implementálásról volt szó!”
XP-1, megrendelésre
Az XP-1 megszületése azonban némileg eltérő környezetben történt. A már említett könyvben szereplő, „verzió” szerint egyszerűen csak „felmerült annak az ötlete, hogy érdemes lenne a korábbi tapasztalatokat hasznosítva, kereskedelmi forgalomban kapható processzorokkal nagy teljesítményű párhuzamos miniszuper számítógépet előállítani, alapszoftverként a szabadon használható UNIX operációs rendszerrel.”
Dr. Ráth Tamás és Király Elemér cikke alapján viszont úgy tűnik, hogy igazából a rejtjeltáviratok feldolgozásához volt szükség erre a gépre és a KFKI – a hírszerzés megrendelésére – maga vállalkozott egy ilyen gép kifejlesztésére. Mindenesetre a legfeljebb 16 darab MIPS R3000-es RISC processzorral rendelkező TPA XP-1 teljesen saját konstrukció volt, a processzorok számától függően 20–230 MIPS teljesítménnyel.
A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság honlapján elérhető információk szerint az XP-1 operációs rendszere azonban soha nem készült el (és emiatt soha nem állt üzembe), mert a UNIX operációs rendszerének beszerzésére (180 eUSD) nem volt meg a forrás, illetve program sem készült rá. A már többször idézett, Dr. Ráth Tamás és Király Elemér által írt cikk szerint viszont az XP-1 projekt eredményeiről – „amelyek minden bizonnyal voltak” – még zárt körben sem lehet beszélni.
A KFKI 1991-es, angol nyelvű évkönyve további érdekességekkel szolgál, például, hogy az operációs rendszere az AT&T System V Release 4 többprocesszoros modifikációja volt, sőt, elérhető az eredeti, 1989-es megvalósíthatósági tanulmány is. A projekt „szellemi örökségét” továbbvivő, KFKI alapítású, jelenlegi profilját tekintve elsősorban ujjnyomat-diagnosztikával foglalkozó cég honlapján megtalálható egy összehasonlító táblázat, miszerint az 1991/1992-es XP-1 teljesítménye meghaladta még az 1989-ben debütáló DECStation 3100 sebességét is. Az ábrából nem következik, hogy ez becsült vagy mért teljesítmény volt, utóbbi mindenesetre feltételezné, hogy valamilyen szoftvernek futnia kellett az XP-1-en.
Eredmények minden bizonnyal voltak
Összefoglalásul a fentiek alapján kijelenthető, hogy a magyar hírszerzés épített az 56-os menekültekre – kihasználva a szétszakadt családi kapcsolatokat. A kivándorolt magyarok egy része a gyógyszeripari, illetve informatikai iparágakban helyezkedett el, ahonnan közvetve, vagy közvetlenül informálták a magyar hírszerzést, illetve az ipari kémkedésben érdekelt magyar vállalatokat.
Az ipari kémkedés szereplőinek feladata volt a kutatási információk feldolgozása, felhasználása, amennyiben pedig lehetőség volt rá, úgy „nemzetivé” való konvertálása. A magyar informatikai projektek egy része ezen információkra épülhetett (például, a 80-as évek végére már meg is haladott buborékmemória-technológia kapcsán). Az amerikai IT eredmények hazai implementációját részben vagy egészben a KFKI (illetve a Mérés- és Számítástechnikai Kutató Intézet – MSZKI) végezte, és a másolás olyan szintű volt, amely lehetővé tette, hogy az később egyedi fejlesztések alapjául szolgáljon.
Az informatikai vonalon mindez a TPA eszközöket jelentette, és a koncepció olyan sikeres volt, hogy amikor a másolásra az 1990-es DEC megállapodás után már nem volt mozgástér, akkor az addig összegyűjtött tapasztalatokkal egy teljesen saját eszközt is ki tudott a KFKI fejleszteni, amely teljesítményben mindössze egy-két évvel volt lemaradva a kategória amerikai képviselőitől.
Az így létrejött XP-1 az eddigi ismeretekkel ellentételesen vélhetően üzembe lett helyezve és az utolsó magyar fejlesztésű „mini szuperszámítógép” feladata a rejtjeltáviratok feldolgozása volt, más eszközökkel együtt, hiszen a Felderítő Szemlében az olvasható, hogy „több sikeres közös fejlesztés volt konkrét felhasználási célra.” Mivel pedig ezek az eszközök a magyar hírszerzés megrendelésére épültek, így „célhardverként” igen hatékony munkát végezhettek…
A cikkhez ITT lehet hozzászólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről: