50 éve valóban verseny volt a Hold meghódításáért?

Hold

Attól függ, mit értünk verseny alatt. Alighanem tabudöntögető állítás lenne a cím tagadása, de egyelőre úgy tűnik számomra, hogy a valóságban nem volt a hagyományos értelembe vett, tényleges verseny a Hold meghódítása kapcsán az USA és a Szovjetunió között. Az elérhető CIA archívumok anyagai szerint már javában zajlott az Apollo program, amikor még mindig nem volt egyértelmű a CIA számára, hogy a szovjetek hogyan reagálnak az egyoldalú “kihívásra.”

Az egyelőre még egyáltalán nem széleskörű forrásgyűjtésem szerint (szándékosan nem hivatkozok, egyelőre, csak egy érdekes-aktuális és erősen vitatható gondolatmenetnek szánom ezt a bejegyzést) ugyanis egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy az űrverseny következő lépcsőjének feltétlenül a Hold meghódításának (különösen az ismert költségekkel) kell lennie, mint ahogy az sem, hogy az óriási kiadásokkal járó, konkrét “versenybe” a Szovjetunió valóban beszállt volna.

Verseny: “általában olyan vetélkedés, küzdelem, amelyben a részvevő egyének vagy csoportok a többieket le akarják győzni, felül akarják múlni.” (A magyar nyelv értelmező szótára).

Az Apollo program közepéről(!) származó CIA felsővezetői összefoglalók ugyanis folyamatosan akörül a kérdés körül összpontosultak, hogy vajon a szovjet emberes holdprogram valódi-e (ténylegesen és akkurátusan gyűjtötték a szovjet tudósok erről szóló nyilatkozatait!), és ha valóban létezik, akkor milyen stádiumban állhat.

A szovjet program létét alátámasztó érvelések általában a szovjet Luna-10 projekt sikereivel foglalkoztak (mit sem törődve a számtalan kudarccal a Luna-projekt kapcsán, illetve a technológiai kihívások – és persze költségek – jelentős eltérésével), de furcsa módon nem hiányolták azt a számtalan előfeltételt sem a szovjet kutatások kapcsán, ami a Hold emberes meghódításához elengedhetetlen lett volna.

A CIA emberei 63-ban annyit vettek biztosra, hogy 68 és 69 között (és persze előtte) nincs realitása egy szovjet emberes holdutazásnak. A CIA arról viszont már nem tudott pontos számokat bemutatni, hogy hány milliárd dollárnyi rubelt fordít a Szovjetunió a saját emberes holdprogramjára, ami becslést adtak, az viszont így is jóval az amerikai költségvetés alatt volt.

Ellenben azt egészen pontosan látták, hogy az aktuális szovjet űrprogram fókuszában valójában a hosszú távú űrben tartózkodás és egy nagyméretű űrállomás létrehozása volt, ahol az előny meg is maradt. A sikertelen szovjet N1 program (megfelelő hordozórakéta létrehozása) persze valamiféle reflexió volt/lehetett a kihívásra, amit gyorsan le is állítottak, amikor az amerikai program kifutását (ami kérdés, hogy a propagandaértéken kívül milyen előnyt hozott katonai-gazdasági területeken) és még inkább a saját sikertelenségüket látták.

“A verseny általános értelemben küzdelem a résztvevők között a legkedvezőbb hely elfoglalásáért, az azonos cél elsőként való eléréséért, a sportban a többiek legyőzéséért.” (Wikipedia)

Az amerikai tudományos eredmények persze előbb-utóbb publikálásra kerültek, amik pedig nem, azok nyilván ellophatóak, vagy más módon megszerezhetők voltak. Saját kőzetmintát robotizált küldetésekkel mindössze egy évvel később a szovjetek is szereztek (Luna-16, majd 20, 24) a Holdról, a maguk nemében ugyancsak óriási rekordokat megdöntve.

A fentiek alapján, konkrétan a Hold emberes “meghódítására” aligha volt tényleges verseny a két szuperhatalom között, ha az általános űrversengésen belüli verseny kapcsán csak azokat a közös célokat tekintjük kiindulási pontak, amely elérése érdekében minden fél reális erőfeszítéseket tett, vagyis abban konkrétan részt is vett.

A versenyről szóló “keretezést” erősítette viszont az amerikai propaganda, az egész jelenséget magába foglaló általános űrversengés és az N1 projekt vitathatatlan ténye, valamint a zsákutcába kerülő szovjet vezetés kommunikációs kényszerpályája. Ilyen tekintetben nézőpont kérdése az események megítélése.

A Szovjetunió nyilván nem mondhatta, hogy nem kíván embert juttatni a Holdra (és persze még inkább, hogy nem kívánta elsőként megtenni ezt), valamilyen erőfeszítést tennie is kellett ennek érdekében, más kérdés, hogy az ehhez szükséges erőforrásokat vélhetően soha nem biztosította, sőt, talán soha nem is tervezte biztosítani a saját holdprogramja számára (aminek persze eleve oka lehetett a cél nyilvánvaló elérhetetlensége a Szovjetunió részéről).

A cikkhez ITT lehet hozzászólni. Ha tetszett, ne maradj le a következőről: