A napokban megjelent hírekkel ellentétben – melyek részben Simicskó István nyilatkozatán alapulnak – 2000-ben, amikor Simicskó István önálló indítványként, a Nemzetőrség javaslatát az Országgyűlés elé terjesztette egyáltalán nem a mostani koncepciót tartalmazta. A Nemzetőrség rendszere akkoriban egy új, önálló fegyveres erő létrehozását jelentette volna, amely – bizonyos értelemben – továbbvitte volna a sorkötelezettség elvét.
A Nemzetőrség tervét elsőként felvető, 2000 szeptember 08-án beadott H/3107. képviselői önálló indítvány indokolása ugyanis úgy fogalmazott, hogy Magyarország nem mondhat le arról, hogy a honvédelem össznemzeti ügy maradjon, és hogy mindenki részt vállalhasson a haza fegyveres védelmében. Ehhez azonban meg kell teremteni a feltételeket. Elsőként azt, hogy minden fiatal férfi olyan katonai kiképzésben részesüljön, amely alkalmassá teszi, hogy megvédje szűkebb pátriáját, családját, vagyonát és ezen keresztül hazáját. Többek között ezt a célt szolgálta volna tehát a Nemzetőrség felállítása.
A javaslat szerint tehát a Nemzetőrség egy rövid, de kötelező kiképzést jelentett volna, ami adott esetben belépőt jelentett volna az önkéntes rendszerbe. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem által gondozott Nemzet és biztonság – Biztonságpolitikai szemle 2010 márciusi számában megjelent elemzés szerint a Nemzetőrség 3 hónapos alapkiképzése sorozásos rendszerben zajlott volna. Az így fenntartott teljes haderő duális felépítésű lett volna, vagyis a ma ismert professzionális hadsereget a sorozásos alapkiképzést követő, önkéntes haderő egészítette volna ki.
Az előterjesztésről szóló parlamenti vita során Simicskó István beszédében hangsúlyozta, hogy a szakirányításra – nézetei szerint – kizárólag a honvéd vezérkar lehet hivatva, hiszen az általa korábban elmondott, bár nem részletezett feladatsorból a legfontosabb a haza védelmére irányuló, amit a Magyar Honvédséggel szoros együttműködésben, a honvéd vezérkar vezetése alatt kell megoldania a Nemzetőrségnek.
Az ellenzék tiltakozása ellenére a Nemzetőrség felállításáról szóló javaslatot a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások árnyékában – igaz egy meglehetősen felhígított formában – de elfogadták a 100/2001. (XII. 21.) OGY határozattal. Ekkor már csak a koncepció vizsgálatát végző bizottság létrehozását és egy törvényjavaslat kidolgozását jelölték meg célul. A javaslat végül teljesen megbukott és javarészt épp az Orbán-kormány mulasztása miatt a fenti bizottság – az erről szóló OGY határozat ellenére – nem is jött létre.
2002-ben a Magyar Nemzet készített interjút Simicskó Istvánnal, az akkori nemzetbiztonsági államtitkárral. Az interjúból kiderül, hogy Nemzetőrség egyik feladata – az eredeti koncepció szerint – a fiatalok katonai alapképzése lett volna. Az akkori tervek a 18 és 20 év közötti korosztályok két-három hónapos intenzív kiképzésről szóltak. Egy olyan rövid és intenzív „tanfolyamot” tartalmazott az eredeti koncepció, amely a gyors átképzéssel lehetővé tenné a hadrafoghatóságot. Az alapkiképzésnek tehát olyannak kell lennie, hogy felkeltse a fiatalok érdeklődését – hangsúlyozta akkoriban Simicskó István.
Ehhez képest visszás – részben a Simicskó, részben a Kósa interjú hatására – a korábbi Nemzetőrség-koncepcióval egybemosni az új kezdeményezést, amely tehát a korábbitól eltérően, nem sorozásos, hanem önkéntes alapon adna lehetőséget a mindössze egy hónapos „alapkiképzésen” való részvételre. Ráadásul érthetetlen módon Kövér László és Kósa Lajos együttesen siettek egyértelművé tenni, hogy igen, valóban a sorkötelezettség visszaállítását fontolgatja a FIDESZ vezetése, talán végleg ellehetetlenítve ezzel a jóval mérsékeltebb javaslatot.
Az i-re a pontot Orbán Viktor vasárnapi interjúja tette fel, mondván nem lesz kötelező sorkatonai szolgálat Magyarországon és sem most, sem később nem kívánnak foglalkozni ezzel a kérdéssel, vagyis semmilyen módon nem tervezik megnyitni ezt a kérdést Magyarországon. Hogy ez mennyiben érinti, vagy épp nem érinti a Nemzetőrség-koncepció jövőjét, azt még nem tudni.
Pedig, amennyiben valóban ideológia-mentes, a honvéd vezérkar irányítása alatt működő, egy hónapos és önkéntes felkészítésről lenne szó, akkor úgy vélem, hogy egy bárki által támogatható elképzelés lenne, feltéve, ha a részvétel kapcsán semmilyen hátrányos megkülönböztetés nem érné azokat, akik nem kívánnak élni ezzel a lehetőséggel. Különösen fontos, hogy a fiatalság számára ne csak a radikális eszméket terjesztő nemzeti vagy épp nemzetközi csoportok adjanak lehetőséget a kalandvágy kielégítésére, ráadásul segíthetne a Magyar Honvédség számára szükséges humánerőforrás biztosításában is.
Érdekes felvetés, hogy a felsőfokú tanulmányok során ez a hónap akár pluszpontokat jelenthessen, de az előző gondolatmenet kapcsán – a véleményem szerint – minden társadalmilag hasznos tevékenységben való önkéntes részvétel, így a karitatív, vagy épp jogvédő tevékenységek is járjanak hasonló elismeréssel, akár a jelenlegi formájában még nem bizonyított, de sokak által már kritizált érettségi-követelmény, az 50 órás közösségi szolgálat alternatívájaként, illetve annak átértelmezésével.
Ha tetszett az írás, akkor ne maradj le a következőről:
