A Belügyminisztérium legújabb jogalkotási terve alapján a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnöke, vagyis Péterfalvi Attila „meghatározó mértékű ellenőrzési jogkört” kaphat a nemzetbiztonsági szolgálatok tekintetében. A kérdéskör kapcsán korábban magam is írtam pár gondolatot a nemzetbiztonsági szolgálatok feletti civil kontroll problematikájával kapcsolatban.
A nemrég közzétett dokumentum szerint az Emberi Jogok Európai Bíróságának (Bíróság) a Szabó és Vissy kontra Magyarország ügyben hozott – 2016 júniusában jogerőre emelkedett (érdekes egybeesés, hogy a perben áttételesen érintett Eötvös Károly Intézet épp ekkor talált megfigyelőeszközt az irodájában), de tartalmában már 2016 január óta ismert – ítéletre tekintettel szükségessé válik ugyanis a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény titkos információgyűjtéssel kapcsolatos rendelkezéseinek módosítása.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem honlapjáról letölthető Mohácsi Máté összefoglalója, amely szerint a Szabó és Vissy ügyben az Eötvös Károly Intézet két munkatársa fordult a Bírósághoz, azt kifogásolva, hogy a Terrorelhárítási Központ (TEK) számára a rendőrségi törvényben biztosított megfigyelési jogkör sérti az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 8. cikkében biztosított jogaikat.
A Bíróság több ponton bírálta a magyar jogszabályi környezetet. Mohácsi Máté szerint a Bíróság többek között „az Alkotmánybírósággal ellentétes álláspontra helyezkedve rámutatott arra is, hogy nem valósul meg a titkos információgyűjtés végrehajtó hatalomtól független ellenőrzése sem, hiszen maga az engedélyezés miniszteri hatáskörbe tartozik, az Országgyűlés részéről felügyeletet gyakorló Nemzetbiztonsági Bizottság jelentései nem nyilvánosak, és egyedi panaszok kivizsgálása – akár a Bizottság, akár az alapvető jogok biztosa által – már csak azért sem biztosított, mert nem írja elő semmilyen szabály a megfigyeltek utólagos értesítését megfigyelésük tényéről, ennek hiányában pedig panaszt sem tehetnek.”
Az ítélet erről egyébként úgy számolt be, hogy az Országgyűlés nemzetvédelmi bizottsága (sic!) és az alapvető jogok biztosa által végzett külső ellenőrzés nem garantálja a miniszteri döntési hatáskör gyakorlásának független értékelését, arra való tekintettel, hogy a külső felügyeleti entitások konkrét ügyekben nem rendelkeznek felügyeleti hatáskörrel. Továbbá az alapvető jogok biztosától a nemzetbiztonsági szolgálatokkal kapcsolatos vizsgálatai során megtagadják majdnem az összes releváns dokumentumot.
A fentiek nyomán kapott értelmet számomra az a meglehetősen furcsa MTI közlemény is (merthogy igazából se előzménye, se utóélete nem volt), amit 2017. április 5-én adott ki a NAIH. A Nemzetbiztonsági Szakszolgálatnál (szakszolgálat) a vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően, alkotmányos módon történik a titkos információk gyűjtése – ismertette Péterfalvi Attila a szakszolgálatnál végzett adatvédelmi audit előzetes eredményét.
Péterfalvi Attila hangsúlyozta: tudomásuk szerint még sosem került sor arra, hogy egy adatvédelmi hatóság átfogó jelleggel, a gyakorlatban ellenőrizze egy titkosszolgálat titkos információgyűjtő tevékenységét. Márpedig 2016 áprilisa és 2017 februárja között a NAIH 34 tesztet végzett el, melynek során a szakszolgálat ugyanolyan jegyzőkönyveket, kép- és hangfelvételeket adott át, mint az „éles” megrendelések esetén.
Külön módszert kellett kidolgozni az audithoz, tekintettel arra, hogy a hatóság rendelkezésére álló korábbi eszközök nem voltak alkalmasak a munka elvégzésére. A kidolgozott módszer lényege az volt, hogy a szakszolgálat előre megtervezett, mesterségesen létrehozott teszt-szituációkban, a valósághoz hasonló körülmények között hajtotta végre a megfigyeléseket. A NAIH munkatársai játszották el a titkos információgyűjtés célszemélyeit, a képbe kerülő harmadik személyeket, és a megrendelő szervezet képviselőit is.
Az audit eredményének kiértékelése még folyamatban van, az azonban már most megállapítható, hogy a szakszolgálat elkötelezett az adatkezelés törvényességét illetően – hangsúlyozta Péterfalvi Attila. Mint mondta, indokolt, hogy egy szervezetben koncentrálódik a titkos megfigyeléshez szükséges speciális technika és szakértelem. Szólt arról is, hogy a vizsgálat szerint a szakszolgálat olyan előzetes adminisztratív ellenőrzési rendszert épített ki, amely előzetesen kiszűri azokat a megrendeléseket, amelyek törvénysértőek lehetnek.
Bár átfogó audit még valóban nem történt, de azt azért nem lehet állítani, hogy legalább részben ne foglalkozott volna már a NAIH a titkos megfigyelés kérdéskörével. NAIH-1904-6/2014/T ügyszámon a NAIH korábban jelentést adott ki a kémprogramok magyarországi, nemzetbiztonsági célú alkalmazásáról 2014-ben. Ekkor a Hatóság elnöke részt vett az Országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottságának zárt ülésén, amelyen a vizsgálatunk tárgyára vonatkozó tájékoztató hangzott el.
Egy másik alkalommal a NAIH munkatársa részt vett az Országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottságának kihelyezett zárt ülésén is, ahol a szakszolgálat titkos információgyűjtő tevékenységére vonatkozó tájékoztató hangzott el. A NAIH munkatársa továbbá helyszíni vizsgálat során részt vett egy bemutatón, amelyen az adatkezelést végző szerv a titkos információgyűjtés eszközeinek és módszereinek alkalmazását demonstrálta.
A három évvel ezelőtti vizsgálat során megismert tényekből az a következtetés adódott, hogy a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat az akkor megvizsgált kémprogram alkalmazásával kapcsolatban a törvényi előírásokat maradéktalanul betartva hajtja végre a törvényben meghatározott feladatait. A vizsgálat során jogsértésre vonatkozó információ nem merült fel. A megismert tények alapján alaptalanok azok a sajtóban megjelent aggodalmak, melyek szerint a magyar nemzetbiztonsági szolgálatok kémprogram alkalmazásával tömeges megfigyelést végeznek.
A „példa nélküli” NAIH audit időzítése a Bíróság ítéletének és a Belügyminisztérium jogalkotási tervének koordináta rendszerében érthetővé válik. A auditról szóló MTI közlemény alapján pedig úgy tűnik, hogy független szervezet ilyen mértékű betekintést még soha nem kaphatott a szakszolgálat működéséről, amely operatív tevékenységével segíti például az Alkotmányvédelmi Hivatalt is.
Mindazonáltal a Belügyminisztérium jogalkotási tervének egyetlen mondatából ennél több következtetés aligha vonható le, ezért a tényleges jogi változások megismerésére még várni kell. Az viszont bizonyos, hogy a NAIH intézménye a jogszabályok szerint független, csak a törvénynek alárendelt, feladatkörében nem utasítható, a feladatát más szervektől elkülönülten, befolyásolástól mentesen látja el. Ennek ellenére a Yandex-botrány, vagyis egy nemzetbiztonsággal összefüggő kérdés kapcsán, már most is támadások érik az ellenzék részéről.
Ha tetszett az írás, akkor ne maradj le a következőről:
