Külföld

Az Amerikai Egyesült Államok vajon meddig menne el az ukrán haderő támogatásában?

Ukrán emlékmű

Átlagos, esős idő volt 2014. december 2-án, Washingtonban. Ha magyar vonatkozású, de washingtoni hírt keresnénk erről a napról, akkor vélhetően mindenki John McCain amerikai szenátor beszédét emelné ki, melyben leneofasisztázta Orbán Viktort, vagy az ezzel összefüggő szavazást, melynek kapcsán, 52-42 arányban Colleen Bell nagyköveti kinevezését végül jóváhagyta a szenátus. Valószínűleg csak a legelszántabb érdeklődők – és persze az érintettek – számára volt izgalmas az az ülés, mely ugyanezen a napon a United States Senate Committee on Armed Services előtt zajlott, és melynek egyik napirendi pontja Elissa Slotkin, Assistant Secretary of Defense for International Security Affairs kinevezésével kapcsolatos meghallgatás volt.

Az ukrán válság kronológiáját tekintve, 2014 utolsó negyedéve egy stratégiai jelentőségű időszak volt, mivel ekkor dőlhetett el, hogy az Amerikai Egyesült Államok milyen jellegű katonai támogatást fog nyújtani – ha nyújt egyáltalán – Ukrajnának a fegyveres agresszorokkal szemben. A kérdés – ahogy az lenni szokott – természetesen többféle módon is megválaszolható volt.

Az egyik megközelítést John J. Mearsheimer a University of Chicago politológus professzora által írt tanulmány foglalja össze szemléletesen. Szerinte ugyanis fel kellene hagyni a „mérsékelten megtorló” politikával. Az elérhető cél, hogy Ukrajnából egy szuverén és teljesen független ütközőállam jöjjön létre Oroszország és a NATO tagállamok között – írja a cikket elemezve később a Századvég.

Mearsheimer véleménye szerint ugyanis az ukrán válság kirobbantója az a téves feltevés volt, hogy Ukrajna becsatolható a nyugati szövetségi rendszerekbe Oroszország ellenkezése ellenére. Mindez szerinte idea mentén ugyan kívánatos lehet, de a reálfolyamatok tekintetében lehetetlen. Erre tekintettel – véleménye szerint – a nyugati rendszereknek kell nagyobb engedményt tenni a súlyosabb konfliktus elkerülése érdekében.

A másik oldalról, az Amerikai Egyesült Államok politikáját a gyakorlatban is meghatározó hangok, 2014 októberében már sürgették az ukrán kormánynak történő haditechnikai segítségnyújtást is. 2014. október 19-én, a The Washington Post hasábjain jelent meg Carl Levin demokrata és James Inhofe republikánus szenátorok közös(!) véleménycikke, melyben egyértelműen kiálltak az emberélet kioltására is alkalmas, de védelmi jellegű, vagyis „nem provokatív” fegyverek, mint a tankelhárító rakéták szállítása mellett.

Az akkori véleményük szerint tehát fokozni kellene Ukrajna támogatását az önvédelmi jellegű harcok kapcsán és ezzel is támogatni, hogy egy nemzet maga dönthesse el, hogy milyen szövetségi rendszerhez szeretne tartozni. Mindez pedig, még ha csak áttételesen is, de nyilvánvalóan segíthetné Ukrajna önrendelkezési jogának a helyreállítását is a területi szuverenitását sértő hatalommal szembeni, fegyveres harcban.

Ilyen előzmények után tartották meg tehát a 2014. december 2-i, bizottsági meghallgatást. A United States Senate Committee on Armed Services egyébként az egyik legfontosabbnak tartott szenátusi bizottság, melyet ekkor épp az imént említett, demokarata párti Carl Levin, michigani szenátor vezetett, és a pozíció fontosságát jól mutatja, hogy 2015 eleje óta – a bevezetőben már ugyancsak említett – John „Orbán Viktor egy neofasiszta diktátor” McCain republikánus arizonai szenátor, korábbi elnökjelölt tölti be a tisztséget. Ennek tükrében talán az sem meglepő, hogy hadiipari beszerzések, illetve beruházások terén az Amerikai Egyesült Államok nem túl aktív Magyarországon.

A szenátusi bizottság üléseinek leirata szerint a meghallgatások a megszokottak szerint alakultak, és bár sok minden elhangzott a bizottság előtt, de számomra mégis Elissa Slotkin meghallgatása tűnik a legérdekesebbnek. Ugyan Carl Levin, a bizottság vezetője más esetben is szívesen magához ragadta a szót, de az ukrán válság kapcsán szinte szóhoz sem hagyta jutni Elissa Slotkin-t. Lássuk tehát – változtatás nélkül -, hogy mit mondott Carl Levin azon a bizonyos 2014. december 2-i napon.

„Chairman Levin: The question that you were asked about Ukraine and, by the way, I very publicly urged that we provide the Government of Ukraine with non-provocative lethal weapons that are defensive weapons. When you answered the question that you don’t have an answer on defensive weapons, I assume your answer referred to lethal defensive weapons.

Ms. Slotkin: Yes.

Chairman Levin: On non-lethal defensive weapons, I presume you.

Ms. Slotkin: We’re already providing, sir.

Chairman Levin: That you would support?

Ms. Slotkin: Of course.

Chairman Levin: As long as I make clear my position, as I have repeatedly, I happen to believe it’s long overdue, that non-provocative defensive weapons, even if they are lethal, should be provided. I also believe that there is no military solution but that if the Ukrainians want to die going down fighting, that they have that right to defend themselves, and we should give them what they’re asking for, providing it’s not provocative. If it’s defensive weapons, that’s different. But there’s no intent or no evidence that Ukraine is going to invade Russia.

The question really comes down to and I add the word purposefully non-provocative defensive weapons. I don’t know why we can’t provide anti-tank weaponry to the Ukrainian Government. I don’t understand why we can’t do it. We understand that if Russia decided to move into the Ukraine in massive numbers, that there would be no stopping them.

Ukrainians understand that, by the way, because we made it clear to the Ukrainians that this isn’t going to be Hungary all over again, where we’re implying to you that we’re going to come militarily to your assistance with boots on the ground.

They understand that. But they also don’t understand why we don’t help them do what they are determined to do, which is defend themselves, even if that means they end up in a guerilla war against Russia instead of being able to defeat them on a battlefield.

I know you’re in a position here, and I gather from your answers that you’re in the middle of your present job of providing advice to the administration, so that puts some constraints on you, I gather, as to what your advice is. When you’re asked what your advice would be, that is, in essence, asking for what your advice currently is in the areas of Ukraine and Iraq and Syria. Is that one of the reasons why there’s some constraint in terms of your expressing your opinion as to what your advice would be, because you’re currently giving that advice and you’re not able publicly to say what your advice is to the administration?

Ms. Slotkin: That’s correct, sir.

Chairman Levin: I think it would have been useful probably for you to indicate what those constraints are. I mean, that there are constraints. We don’t have to have the exact definition of the constraints, but the fact that there are constraints, it seems to me, if it’s not clear to everybody here, which it isn’t, I think that it would have been helpful if you had made clear that there are those constraints. There are such constraints?

Ms. Slotkin: There are, sir.”

Ha tetszett az írás, akkor ne maradj le a következőről:

Ajánlott tartalom

Továbbiak:Külföld